Figyelem, figyelem: egy igencsak szókimondó, ráadásul olykor arrogáns fiatal blogján találtad magad. Ez az illető fiatal rendkívül kritikusa társadalommal szemben, de hisz az edukáció erejében, aka az emberek tanulási képességében, illetve abban, hogy a problémák többsége nagyonis megoldható.
{Egyéb elérhetőségek, vagymi}
Bárki első ránézésre megmondhatta, hogy azok a fehér, hatalmas szárnyak nem tartoztak oda. A dicső angyaloknak nem ott volt a helyük. Ők mégis megállíthatatlanul suhantak előre, a Pokol gyomra felé, útjuk közben elpusztítva mindent. A jajgató, démoni lelkek eltűntek, örök szenvedésüktől megfosztattak – mindez nem jelentett többé problémát. Ez a dimenzió hamarosan eltűnik, és amúgy sem tudnának hova menni.
A káosz eltűnt, ahogy repültek, s nem hagytak mást maguk után, csak csendet és ürességet. A Pokol számára ez volt maga a téboly – a csend, a nyugalom, ez mind oly szinten eltért a megszokottól, hogy az ott szenvedők összetörtek volna a súlya alatt, ha nem tűntek volna el ők maguk is.
Az angyalok lassítottak, ahogy idővel elérték a Pokol középpontját. Minden irányból körbevették – átnézve a lángok fölött, a túloldalon már látszott az elpusztított őrület után maradt űr.
Egy fekete, csuklyás alak szépen lecsusszant a kormos koponyákból és csontokból épített trónjáról. Hosszú kabátját kék lángok ölelték körül, s csupán a kosztól feketéllő lábfeje és keze látszott ki a ruházata alól. Arcára árnyékot vetett a csuklya, vonásai ismeretlenek maradtak mindenki számára. Alig láthatóan félrebillentette fejét, ahogy az előtte megálló, szigorú tekintetű angyalt mustrálta. Mostanra csupán egy öt méter sugarú kör maradt a Pokolból, de mozgása alapján nyugodt volt, mintha mi sem történt volna.
- Látom sikerült tönkretenni, amit alkottam – szólalt meg az alak érces, mély hangon, és egy pillanatra előtűnt a csuklya alól arca alsó fele, így láthatóvá vált vigyora.
- Amit alkottál? – kérdezte felvont szemöldökkel az angyal, aki szemben állt vele, és egyértelműen ő volt a vezér.
- Te netán másképp fogalmaznál?
- Nem mondanám alkotásnak, Sátán.
- Ugyan, Gábriel – nevetett a csuklyás, nem foglalkozva vele, hogy hangja harsány volt és pengeként szelte át az egyre növekvő csendet, ahogy a kék színben pompázó tűz ropogása alábbhagyott. – Akkor hogy neveznéd? Teremtésnek? Akkor egy szintre emelnél a te csodálatos Isteneddel!
- Ne merd… – sziszegte egy háttérben álló angyal, de az arkangyal egy pillantásával beléfojtotta a szót.
- Hibát követtél el, Sátán.
- Ó, tudom, tudom, rosszul irányítottam a Poklot. De hát hogy lehet rosszul irányítani? Itt egy a lényeg, maga a káosz.
- Az Úr figyelmeztetett, és te nem hallgattál parancsára. Ezért bűnhődni fogsz – jelentette ki Gábriel vészjósló hangon.
- Várj, ez nagyon jó! Figyelmeztetett, aztán parancsa. Mintha minden szava szent lenne és feltétel nélkül hallgatni kéne rá! – kacagott nevéhez méltó módon, ördögien az alak. – Sérthetetlen, mi? A tökéletes. Amit Ő mond, azt tenni kell, az úgy jó. A világért se követnék egy ilyen fazont.
- Nos, ezúttal egy világba került. A bűnös lelkek ezután egy új Pokolba fognak kerülni. Nélküled. Rendes irányítása lesz.
- Csak tessék – köpött a padlóra a Sátán, s ha lehetséges volt, vigyora tovább szélesedett.
Az angyalok egyszerre rohanták meg a Pokol elbukott vezetőjét, elpusztítva az utolsó négyzetmétereit is a káosz lángjainak. Sátán a karjait széttárva, őrülten nevetve várta őket, közben feje hátracsuklott, és sötét csuklyája lecsúszott a fejéről, láthatóvá téve a kosszal borított vonásokat. Az angyalsereg, mely körbevette, már nem torpant meg, de sokan közülük élesen beszívták a levegőt az Alvilág ura látványára.
A hajnali fények épp csak annyira voltak elegendőek, hogy az emberek ne bukjanak orra az utcákon. Nem mintha bárki is ott tartózkodott volna. Minden néma volt és üres, a madarak hallgattak, a levegő nem mozdult. Egy sötét sikátorban még sötétebb alak állt – ha valaki mégis kimerészkedett volna, csak egy árnynak vélhette volna. A hosszú fekete anyag alja égett volt és szakadt, a csuklya pedig nem engedte látszani az illető arcát. Az emberi test megremegett. Emberi. Egyszerű, halandó féreg. Ebben a primitív testben minden korlátozhatatlanná vált számára. Értetlenül, borzadó arccal bámulta az arccsontjáról legördülve a földre hulló nedves cseppeket – könnyeket. A hirtelen levegővétele remegő sóhajjá fakult, és valami elviselhetetlen érzés volt a torkában. A gyűlölet fellobbant a szemeiben. Nem tudott uralkodni az alkotásán, s most már saját magán sem. Az Ördög akaratlanul sírt, és hiába küzdött, a makacs könnyek megállíthatatlanul törtek elő szemeiből, melyekben lángolt a düh.
Írói megjegyzés: Hüh, ez nem tudom miért lett. Ismeritek a Devil May Cryt? A címe adta az alapötletet. Hogy az Ördög sírjon. Aztán köréépítettem valamit. Nem tudom miért lett, de lett, és tádá, most van, és el lehet küldeni pszichológushoz, amiért ilyesmiket írok. XD
Huh, baromi rég volt új. És most tádá! Döbbenetes fejlemény: nem fekete. Nem totál darkos vagy ilyesmi. Egész világos. Szürke. Tetszik. Ez most nem olyan elborult. Fura, de nagyon jó lett szerintem. Kivételesen valami normális hátteret is sikerült alkotnom a fejléchez. Remélem nektek is bejön.
Öcsémre be vagyok rágva. Egyre jobban. Éretlen. Nagyon.
Az emberiségre is ki vagyok akadva. Egymás háta mögött beszélünk. Beszélünk, mert én is. Valaki tosszon fejbe egy baseball ütővel. (Habár én legalább észreveszem)
A buta tinédzserekre is ki vagyok akadva. Néha csak lesek, hogy miket alkotnak.
Az angolra is ki vagyok akadva, mert egész évben gürcöltem az ötösért, és nem lesz meg. Hah, megérte szenvedni.
Más dolgokra nem vagyok kiakadva. Például a matekra sem. Meg Kubo bácsira sem - habár ő személy -, igaz, megölte Kirát a legutóbbi mangafejezetben, de sebaj. Hozott helyette egy punkhajú érdekes fazont és Ichigo olyan woaaah tekintetekkel néz, mintha instant orgazmust akarna ránksózni. Nem mintha nem fogadnám el önként, höh.
Kicsit most amúgy fintorgok magamra. Kétszer elkövettem ugyanazt. Kemény vagyok. Ráadásul tudatosan. *facepalm* De ez van.
Amúgy egy haláli cuki Grimmjow pantera shimeji rohangál a képernyőmön. Váááh, meghalok érte. Akarok egy Grimmjow-t. XD
Na megint csacsogtam egyet a semmiről. Jöhetne már egy kis filozofálgatás. Kérek rá valami okot! Ejtsetek pofára vagy valami. XD Úgyis régen volt már, és kezd hiányozni. :'D
Szabályai:
- Köszönd meg, linkeld. [megtettem höh]
- Írj magadról 7 valamit.
- Add tovább 15 bloghaverbarátcimbinek. [a valós életben nincs annyi barátom XD na jó, ott mondjuk eleve kevesebb van. vagyis lehet.]
7 cumó:
- imádom a sushit
- a zacskóslevest is imádom, de főként a tésztásat, amit ramennek titulálok és pálcikával eszem
- haláli idétlen, de szoktam két copfba fogni a hajam. mert kényelmes és könnyű megcsinálni. és amúgy totál kislányos
- legjobban a fa tetején szeretek rajzolni/írni
- valószínűleg kémia és biosz faktos leszek
- angolul olvasok GrimmIchi fanfictionöket. sokkal jobbakat találni köztük, mint a magyarok közt. van egy-két jó magyar fic is, amiket imádok, de olyan kreténségeket is össze bírnak dobni egyesek, hogy a fejemet fogom
- ha fehér pólóban vagyok, messziről nem ismernek meg. a feketefoltság átka XD
akiknek továbbadom:
Elwen, Mira, Sakume, Tomka (lol, ez még a harmada se a 15-nek... nem baj XD)
AJÁNLOM AZ OLDALT
