B�rki els� r�n�z�sre megmondhatta, hogy azok a feh�r, hatalmas sz�rnyak nem tartoztak oda. A dics� angyaloknak nem ott volt a hely�k. �k m�gis meg�ll�thatatlanul suhantak el�re, a Pokol gyomra fel�, �tjuk k�zben elpuszt�tva mindent. A jajgat�, d�moni lelkek elt�ntek, �r�k szenved�s�kt�l megfosztattak – mindez nem jelentett t�bb� probl�m�t. Ez a dimenzi� hamarosan elt�nik, �s am�gy sem tudn�nak hova menni.
A k�osz elt�nt, ahogy rep�ltek, s nem hagytak m�st maguk ut�n, csak csendet �s �ress�get. A Pokol sz�m�ra ez volt maga a t�boly – a csend, a nyugalom, ez mind oly szinten elt�rt a megszokott�l, hogy az ott szenved�k �sszet�rtek volna a s�lya alatt, ha nem t�ntek volna el �k maguk is.
Az angyalok lass�tottak, ahogy id�vel el�rt�k a Pokol k�z�ppontj�t. Minden ir�nyb�l k�rbevett�k – �tn�zve a l�ngok f�l�tt, a t�loldalon m�r l�tszott az elpuszt�tott �r�let ut�n maradt �r.
Egy fekete, csukly�s alak sz�pen lecsusszant a kormos kopony�kb�l �s csontokb�l �p�tett tr�nj�r�l. Hossz� kab�tj�t k�k l�ngok �lelt�k k�r�l, s csup�n a koszt�l feket�ll� l�bfeje �s keze l�tszott ki a ruh�zata al�l. Arc�ra �rny�kot vetett a csuklya, von�sai ismeretlenek maradtak mindenki sz�m�ra. Alig l�that�an f�lrebillentette fej�t, ahogy az el�tte meg�ll�, szigor� tekintet� angyalt mustr�lta. Mostanra csup�n egy �t m�ter sugar� k�r maradt a Pokolb�l, de mozg�sa alapj�n nyugodt volt, mintha mi sem t�rt�nt volna.
- L�tom siker�lt t�nkretenni, amit alkottam – sz�lalt meg az alak �rces, m�ly hangon, �s egy pillanatra el�t�nt a csuklya al�l arca als� fele, �gy l�that�v� v�lt vigyora.
- Amit alkott�l? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel az angyal, aki szemben �llt vele, �s egy�rtelm�en � volt a vez�r.
- Te net�n m�sk�pp fogalmazn�l?
- Nem mondan�m alkot�snak, S�t�n.
- Ugyan, G�briel – nevetett a csukly�s, nem foglalkozva vele, hogy hangja hars�ny volt �s pengek�nt szelte �t az egyre n�vekv� csendet, ahogy a k�k sz�nben pomp�z� t�z ropog�sa al�bbhagyott. – Akkor hogy nevezn�d? Teremt�snek? Akkor egy szintre emeln�l a te csod�latos Isteneddel!
- Ne merd… – sziszegte egy h�tt�rben �ll� angyal, de az arkangyal egy pillant�s�val bel�fojtotta a sz�t.
- Hib�t k�vett�l el, S�t�n.
- �, tudom, tudom, rosszul ir�ny�tottam a Poklot. De h�t hogy lehet rosszul ir�ny�tani? Itt egy a l�nyeg, maga a k�osz.
- Az �r figyelmeztetett, �s te nem hallgatt�l parancs�ra. Ez�rt b�nh�dni fogsz – jelentette ki G�briel v�szj�sl� hangon.
- V�rj, ez nagyon j�! Figyelmeztetett, azt�n parancsa. Mintha minden szava szent lenne �s felt�tel n�lk�l hallgatni k�ne r�! – kacagott nev�hez m�lt� m�don, �rd�gien az alak. – S�rthetetlen, mi? A t�k�letes. Amit � mond, azt tenni kell, az �gy j�. A vil�g�rt se k�vetn�k egy ilyen fazont.
- Nos, ez�ttal egy vil�gba ker�lt. A b�n�s lelkek ezut�n egy �j Pokolba fognak ker�lni. N�lk�led. Rendes ir�ny�t�sa lesz.
- Csak tess�k – k�p�tt a padl�ra a S�t�n, s ha lehets�ges volt, vigyora tov�bb sz�lesedett.
Az angyalok egyszerre rohant�k meg a Pokol elbukott vezet�j�t, elpuszt�tva az utols� n�gyzetm�tereit is a k�osz l�ngjainak. S�t�n a karjait sz�tt�rva, �r�lten nevetve v�rta �ket, k�zben feje h�tracsuklott, �s s�t�t csukly�ja lecs�szott a fej�r�l, l�that�v� t�ve a kosszal bor�tott von�sokat. Az angyalsereg, mely k�rbevette, m�r nem torpant meg, de sokan k�z�l�k �lesen besz�vt�k a leveg�t az Alvil�g ura l�tv�ny�ra.

A hajnali f�nyek �pp csak annyira voltak elegend�ek, hogy az emberek ne bukjanak orra az utc�kon. Nem mintha b�rki is ott tart�zkodott volna. Minden n�ma volt �s �res, a madarak hallgattak, a leveg� nem mozdult. Egy s�t�t sik�torban m�g s�t�tebb alak �llt – ha valaki m�gis kimer�szkedett volna, csak egy �rnynak v�lhette volna. A hossz� fekete anyag alja �gett volt �s szakadt, a csuklya pedig nem engedte l�tszani az illet� arc�t. Az emberi test megremegett. Emberi. Egyszer�, haland� f�reg. Ebben a primit�v testben minden korl�tozhatatlann� v�lt sz�m�ra. �rtetlen�l, borzad� arccal b�multa az arccsontj�r�l leg�rd�lve a f�ldre hull� nedves cseppeket – k�nnyeket. A hirtelen leveg�v�tele remeg� s�hajj� fakult, �s valami elviselhetetlen �rz�s volt a tork�ban. A gy�l�let fellobbant a szemeiben. Nem tudott uralkodni az alkot�s�n, s most m�r saj�t mag�n sem. Az �rd�g akaratlanul s�rt, �s hi�ba k�zd�tt, a makacs k�nnyek meg�ll�thatatlanul t�rtek el� szemeib�l, melyekben l�ngolt a d�h.

�r�i megjegyz�s: H�h, ez nem tudom mi�rt lett. Ismeritek a Devil May Cryt? A c�me adta az alap�tletet. Hogy az �rd�g s�rjon. Azt�n k�r��p�tettem valamit. Nem tudom mi�rt lett, de lett, �s t�d�, most van, �s el lehet k�ldeni pszichol�gushoz, ami�rt ilyesmiket �rok. XD