Imádom, mikor azt mondják az idősebbek, hogy a tinédzserek csak nyafognak, hogy nekik még nem is lehet nehéz az életük. What? Ez komoly?
Csak azért, mert amikor ők iskolába jártak, teljesen más problémákkal küzdöttek az emberek, nem azt jelenti, hogy nekem nem lehet szar. Az, hogy ő nem négykor vagy utána ért haza, és hogy neki nem kellett utána órákon át szenvedni a köbgyökkel aztán a stilisztikával majd megírnia egy fene tudja milyen hosszú angol fogalmazást, nem azt jelenti, hogy én ugyanúgy élek.
Az, hogy neki nem kellett azzal a tudattal felnőnie, hogy ha Ő és a korosztálya nem tesz valamit, akkor összeomlik a társadalom, mert az emberiség leszipolyozza a Föld készleteit, nem azt jelenti, hogy én is úgy növök fel.
Az, hogy neki a szocializmusban kellett felnőnie, nem azt jelenti, hogy én is azt teszem. Mert ez a világ rohadtul más. Itt versengés van, itt csak a legjobb kezdhet valamit, itt vannak az idióta fiatalok akik a könnyű életet választják (és akiket szintén fikáznak) és vannak a sznob stréberek, mint én, akik az álmaikért megpróbálják kidolgozni a lelküket.
That's what I'm doing. Felkelek hat húszkor, bemegyek a suliba, ott rohadok negyed háromig vagy kereken háromig, közben öt perc alatt kell megebédelnem a moslékból amit vagyonokért elém tolnak, kb négyre hazaérek, és utána még szenvedek két órát azzal, hogy az írásbeli házimat megcsináljam. És akkor még nem tanultam. Azt nem is szoktam, mert nincs rá időm. Hatkor letoszom a seggem a gép elé, és mit csinálok? Projekteket az iskolába.
Nem szórakozom. Tanulok. Again. És nincs egy büdös percem arra hogy levegőt vegyek.
Tegnap is iskola volt, és ma is indulhatok be az iskolába egy óra múlva, mert osztálypróba van. Egy újabb idiótaság, amit az iskola a vállunkra rakott, de legyünk hálásak, mert "az iskola annyi mindent tett értünk, és most ennyit kér cserébe". I'm so happy and grateful.
Mint valami zombi megyek ide-oda, nem fog az agyam, tulajdonképpen teljesen felesleges, mert csak lejegyzetelem az anyagot, megérteni nem tudom ilyen fáradtam. Ó, én lefekszem ám tízkor! Csak utána még vergődöm fél kettőig mert stresszes vagyok, és én stresszesen nem tudok aludni. Hétvégém az nincsen, vagy ha netán valami csoda folytán van egy napom, akkor nem tudok aludni, mert éjfél után van mire valamiféle alvó állapotot produkál a szervezetem, és kilenckor felkelek - esetleg arra, hogy öcsém a szobánkban társalog a barátocskáival skype-on, és képtelen felfogni, hogy legalább tizenegyik várhatna, mert én kibaszottul. fáradt. vagyok. Who cares. Nobody.
Ezek a túlstresszelt pillanatok kb az egyetlenek, mikor úgy csinálok mint a legtbb normális ember. Mármint amit én látok hogy átlagos. Szóval na. Vinnyogok, panaszkodok, mindenféle érzelmeket mutatok amiket nem szoktam, mindenféle vallomásokat teszek, szétkürtölöm a faszságaim és sírni van kedvem pedig semmi sem történik.
És minden szarság rámhárul, mert mindenkinek lehet rossz, csak nekem nem, és én úgyis mindent megcsinálok amit kell. Mert nekem tökéletes a családom és jaj de jó anyukám van, és jaj de jó olyan okos vagyok és nekem van lelki erőm minderre.
NINCS. A családom el van baszva, csak nem beszélek róla, mert én nem vagyok akkora nyafogós fasz hogy csak az jöjjön ki a számon hogy mennyire utálom anyám/apám. Fáradt vagyok, nem fog az agyam, nem vagyok okos csak megpróbálom, ellentétben sokakkal, akik le se szarják.
Jaj, és most miért is panaszkodom? Hiszen én vállaltam el.
Azt panaszkodom, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy elérjem a céljaim az életemben, hogy én több legyek mint egy senki, hogy helyrerakjam ezt a szarkupacot NEKTEK, emberek, mert ti tosztok rá és eszetekbe se jut a megoldás.
És most nehogy bárki ide merje lökni, hogy az emberiség ilyen és megváltoztathatatlan és normális hogy kiirtunk mindent mert hogy Darwin és mi vagyunk az erősek és shit. Mert pofánbaszom.
Arrogáns pöcs vagyok, de én legalább átlátok néhány szarságot amit mások nem, csak azt hiszik hogy. Ja, megintcsak arrogáns pöcs vagyok, de én tudom hogy nekem van igazam, és tudom hogy tudok változtatni, mert bak vagyok, mert INTJ, mert erős vagyok és emellett én elköteleztem magam.
Fuck this. Néha dobok egy hátast azon hogy milyen kicsavart elmém van. Tudom, én vagyok a perfect girl a perfect familyvel, nekem nem is lehet rossz. De azért a legtöbben csak lesnétek ha tudnátok. Mindazt amit elrejtek. Mindazt ami a legjobban pánikba ejt.
De dobáljatok még a vállamra egy kis sújt és felelősséget, hát totálisan mindegy, én úgy is bírom.