Antiszociális seggluk. Ilyen vagyok kb. Elrontottam egy kémiadogát. Kedden elaludtam. Elhagytam a kedvenc rajzolós rotringom. Tavalyhoz képest húsz másodpercet rontottam 400 méteres futáson. És egyszerűen nincs kedvem semmihez. Csak írok, írok, és már egy csomó mindent elkezdtem írni, már nem győzöm követni magam. Közben zenét hallgatok. És kábé ennyi.
Végre megint jó a gépem, szóval kockulok folyamatosan. Assassin's Creed 2, ahh. Igaz, most van oly kedves hogy bugos lett, és ez eléggé idegesít, de na. Még így is baromi jó.
Rászoktam Berci sétáltatására. Najó, ez egyrészt túlzás, másrészt gyakran inkább ő sétáltat engem. Mellékes.
Úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen fucking person az osztályban, aki képes elviselni Gergőt. És ez idegesít. Mert tudom, hogy szüksége lenne barátokra - és kb én vagyok az egyetlen, aki nem akarja elküldeni a picsába. De most komolyan - ilyen morci vagyok az emberiségre, és mégis én vagyok a legtoleránsabb és legbékésebb 29 gyerek közül? Vagy csak a tapasztalataim miatt van. Mert tudom milyen, mikor egy egész osztály kiközösít. Baromi szar.
Nem igazán van miről írnom. Vagy ha lenne, úgysem írnám le, höh.
Megkaparintottam Slash új szólóalbumát, az Apocalyptic Lovet, és állatira jó. De komolyan, eargasm. Az a gitár benne, ahh. Alig várom, hogy apukám megcsinálja azt a kábelt, és tudjam nyomatni erősítőről.
Ja, a bejegyzés címének megint semmi köze a szöveghez. XD Szóval, onnan jött, hogy az Assassin's Creedben vannak ilyen toronyizék, amikre fel kell mászni, és körbenézni, és ahw, állatira imádom. (Épp ez a része bugos a játéknak, lecsúszom a lécről, aminek a szélére ki kell mászni XD)