Ok�, ez lehet, hogy egy kicsit fura lett, mert el�bb angolul �rtam meg, �s csak azt�n magyarul. Sz�val tulajdonk�ppen ford�tottam. �s angolul el�gg� m�sk�pp fogalmazok. De rem�lem tiszta lett a k�p, �s nem leszek megfejelve az �mm... �rdekes kapcsolat miatt, ami benne van. Vannak s�t�t titkaim ezzel a m�vel kapcsolatban, de ahaha, azt nem kell tudnia mindenkinek. (�s ITT van angolul.)

�rezte, ahogy zuhant lefel�. A hideg leveg� k�r�l�lelte, emiatt f�jt mindene, mintha ezer t� szurk�lta volna. Csak p�l�, farmer, �s egy p�r zokni volt rajta, �s ezek nem v�dt�k meg a fagyt�l. A haja lobogott a zuhan�s okozta sz�lben. Reszketett a hidegben �s �rezte a n�vekv� f�lelmet a mellkas�ban.
Ekkor bevillant az agy�ba a gondolat. Zuhant. Meghalhat… m�sodpercek? Vagy percek m�lva? Ki tudja? De ez nem tarthatott �r�kk�. Lehunyta a szem�t �s hagyta, hogy leessen a semmibe. A v�gtagjai ellazultak, l�gz�se egyenletess� v�lt. Nem �rezte t�bb� a hideget. Csak zuhant, zuhant, zuhant…
Tudta, hogy nem fog �r�kk� esni. Valami v�g�l meg fogja �ll�tani. Az �r�kk� sosem l�tezett. A hal�l k�zeledett hozz�, �rezte. Ez az eg�sz hamar v�get fog �rni.
Felpattantak a szemei, mikor meg�rezte, hogy valaki ujjai a csukl�ja k�r� kulcsol�dnak. Egy j�l ismert arcot l�tott maga el�tt. Egy ideig csak n�zte a f�rfit.
- Mi�rt vagy itt? – k�rdezte v�g�l.
- Hogy megmentselek, idi�ta.
- Megmenteni? Sosem k�rtem, hogy megments.
- Ch. Rem�lem nem gondoltad, hogy hagylak meghalni.
Csend. Csak a sz�l z�g�sa zavarta meg a r�vid pillanatot.
- Azt hittem, senkit sem �rdekel…
- Fogd be! Nem hiszem el, hogy komolyan ezt gondoltad! Hagyd abba ezt az idi�tas�got �s a ribancos nyafog�st!
Ism�t csend.
- Nem tudok… – kezdte, de a m�sik megint a szav�ba v�gott.
- De igen, tudsz. Az egyetlen probl�ma, hogy sosem pr�b�ltad.
- Ez nem igaz!
A f�rfi a szem�t forgatta, majd k�zelebb h�zta mag�hoz a fiatalabbikat.
- K�rlek, csak pr�b�ld meg! Mintha �rdekeln�nek azok az emberek az �letedben.
- Az �letemben? – nevetett a kisebb. – Azt mondtad: az �letemben?
A m�sik f�rfi szem�ben meggyulladt a d�h l�ngja, �s megr�zta a fiatalabbat.
- Jobb �leted van, mint nekem! Vannak bar�taid, van csal�dod, van j�v�d… nekem nincs! �llj le ezzel, vagy…
- Vagy mi lesz?
- Nem tudom hagyni, hogy meghalj.
- Megoldom magamnak, nincs sz�ks�g r�, hogy hagyd.
Zuhantak lefel�, �s j� darabig nem sz�ltak egym�shoz. Az id�sebbik nem n�zett a m�sik szem�be. V�g�l halkan besz�lni kezdett.
- K�rlek… k�rlek, csak pr�b�ld meg! A bar�taid, a h�gaid, az �r�lt hapsi… mind azt v�rj�k, hogy visszat�rj. Nem teheted ezt vel�k. Szeretnek. �s �n is szeretlek.
- Ne mondd ezt – suttogta a fiatalabb.
- Ez az igazs�g. Mindannyiunknak sz�ks�ge van r�d.
- Hogy tudom meg�ll�tani?
- Nem tudom. Ez a te elm�d, nem az eny�m.
- Nem tudom megcsin�lni! – r�zta a fej�t.
- De igen. Tudom, hogy k�pes vagy r�.
A f�rfi s�hajtott �s lehunyta szem�t. �rezte a karokat a dereka k�r�l. A csal�dj�ra �s a bar�taira gondolt. Azt�n a f�rfire, aki �t�lelte. T�nyleg meg akart halni? Nem, nem akart. Az arca nedvess� v�lt a k�nnyekt�l.
- Haza akarok menni – suttogta. Kicsit gyermetegen hangzott, de teljesen �szint�n. – Nem akarok meghalni.
Nem zuhantak tov�bb. �rezte maga alatt az �gy�t �s a m�sik f�rfi karjait a teste k�r�l. A csendet megt�rte a halk zokog�sa. Ism�t itt volt az �lete, �s semmit sem tudott, csak a t�nyt, hogy meg kell pr�b�lnia tov�bb �lni.