"Hagyjatok b�k�n. Menjetek el. Mi�rt vagytok itt?"
Mindig is egy visszah�z�d� gyerek voltam. Lehet, hogy n�ha fecsegtem, vagy eg�sz hars�ny voltam, vagy nevettem a t�rsas�gban, de ritka volt, hogy b�rki is "legjobb bar�t" n�vvel illessen. Volt n�h�ny ilyen eset, mikor az illet� mag�nyos volt, �s �n voltam neki az utols�. �s minden egyes ilyen alkalomnak az lett a v�ge, hogy egyszer csak... elt�nt. �gy �bredtem, hogy az, akire �n r�tal�ltam, az a mag�nyos illet� megtal�lta a hely�t. Beilleszkedett a t�rsadalomba. L�ttem neki a h�lyes�geim, amik T�NYLEG, de t�nyleg h�lyes�gek voltak, �s egyszer egy napon �gy �bredtem, hogy megint elt�nt valaki. �s mindig felmer�lt bennem, hogy az �n hib�m. Ki m�s� lenne? �n voltam az egyetlen mellette. (Most ne mondja senki, hogy nem az �n hib�m, meg nem �n v�ltoztattam meg, blabla, mert lel�v�m az illet�t.)
Kihaszn�lok mindenkit. Tal�n ez�rt f�j annyira, hogy negyedikben kik�z�s�tettek egy Nika-mindenkit-kihaszn�l pletyka miatt. Mert igaz volt. Csak akkor m�g k�zd�ttem ellene. Nem l�ttam be. De most m�r tudom. Lesz�vom az embereket, le�lem az energi�ikat. Azt�n eldobom �ket. Mindig azt hittem, hogy engem koptatnak le, engem hagynak magamra, de nem - �n tettem ugyanezt VEL�K.
Hazudok. Napi szinten. �szre se veszem. Hazudom, hogy j�fejnek tartok m�sokat, hazudom, hogy szeretem �ket, hazudom, hogy milyen j� kedvem van. Maszk. Semmi m�s. Mindenki az aranyos l�nyk�nak ismer.
Nem ismernek. Persze, r�m n�z valaki, �s azt mondja, hogy �, milyen k�nnyen kiismerhet�! H�t persze. A tetteim, a viselked�sem... de ki ismeri az �rzelmeim? Csak �n. Most is rizs�zok r�la, de szinte biztos vagyok benne, hogy senki sem fogja teljesen �t�rezni. Lehet, hogy j�nnek nekem a kommentek, hogy "jaaj milyen igazad van", meg "�� �n is �gy gondolom", de val�j�ban senki sincs, akir�l �gy t�nyleg bebizonyosodott volna egy hossz� id� ut�n, hogy val�ban ugyanazt �rzi, mint �n. Egyszer csak mindig megsz�letnek az ellent�tek. A saj�t �r�lt utamat csak �n ismerem, �s most h�ly�zhettek, mondhatj�tok, hogy nincs igazam, �s csak bebesz�lem magamnak, engem nem �rdekel, �n �gy �rzem, �s �gysem tud ezen senki sem v�ltoztatni. Tudhatja mindenki, hogy mire hogyan reag�lok, sat�bbi, de van n�h�ny dolog, amit csak �n ismerek magamban. Amit tal�n csak �n k�pzelek oda, amit �n teremtettem oda. A fene se tudja, mi�rt.
Most lehet sorban �llni a s�rt�dj�nk-meg-Nik�ra, de �n komolyan nem �rzem, hogy b�rki is igaz�n meg�rtene, vagy ismerne. Ismerik a k�ls� Nik�t. Meg�rtik a k�ls� Nik�t. De mikor j�nnek a "rohamaim", el�t�rnek bel�lem a dolgok, �s elkezdek papolni a baroms�gaimr�l - m�g nem l�ttam olyan embert, aki komolyan egyet�rtett volna velem. F�lelmetesen negat�v a v�lem�nyem. F�lelmetes m�don �ltal�nos�tok �s sz�ls�s�ges vagyok. �s a kicsapong�saimat nem �rti meg senki. Tudom. Nem vagyok vak. �s nem is v�rom el. Ez egy olyan dolog, amit soha, senki nem �rt, mindenki csak azon gondolkodik, hogy mit hozhatna fel ellen�rvnek. De engem meg nem �rdekelnek az �rvek. Engem csak az �rdekel amit �n akkor �rzek, �s ezt �gyse fogja senki sem megm�s�tani.
Ut�lom, hogy ilyen m�rt�kben k�pes nyom�st gyakorolni r�m a lelkiismeretem. Nem hagy az �rz�seim szerint cselekedni. Folyton a sz�p, j� �t fel� h�z, �s porral lepi be az �r�lt �sv�nyemet. De att�l m�g az ott van. �n l�tom �s k�vetem. Ilyenkor tudom. Ilyenkor, mikor fel�lkerekedik rajtam az arrogancia, a pesszimizmus, �s az az elfajult ragaszkod�s ahhoz a valamihez, amit senki m�s nem ismer el rajtam k�v�l.
Lehet mondani, hogy a hangok, az �rnyak nem l�teznek. �n hiszek benn�k. Mert �n l�tom �ket. Tudom, hogy ott vannak. �n a saj�t val�s�gomban hiszek, nem a ti�dben - �s tudom, hogy nem vagyok j�. Hogy csak egy utols� kis... ember vagyok. Ember. Semmi t�bb. Egy f�reg az evol�ci� legfur�bb teremtm�nyei k�z�l. Lehet aranyos �s kedves a mosolyom, lehet sz�p a n�z�sem, lehetek szer�ny - att�l m�g csak egy koszfolt maradok, aki m�lyen tudja, hogy a velej�ig romlott.