Lassan k�t �ve, hogy t�l vagyok azon a borzalmas augusztuson. �letem legrosszabb nyar�n. Azok k�z�l, amikre eml�kszem is, azon s�rtam a legt�bbet. Akkor minden f�jt. Akkor �reztem el�sz�r, hogy el akarok h�zni itthonr�l. A saj�t otthonomb�l. �s ez borzalmas volt.
Vannak pillanatok az �let�nkben, amikr�l nem besz�l�nk. Amit meg�rz�nk magunknak, mert annyira mocskosak. Tal�n nem is mi k�vett�k el. M�gis b�n�snek �rezz�k magunkat m�s tettei miatt. Ilyen �rz�s, mikor nem tiszta egy csal�d. Egy olyan koszt kapsz, amit nem k�rt�l, amit nem te csin�lt�l, �s soha nem tudod lemosni magadr�l. Nem tudod eldobni. A nevedt�l tal�n megv�lhatsz, de az eml�kek �r�kre belev�s�dnek a lelkedbe. Nincs menek�l�s.
Nem, nem olyan nagy dolog. Tulajdonk�ppen... eg�szen �tlagos, ha a mai vil�got vessz�k alapul. De siker�lt �sszet�rni bennem valamit ezzel. Valamit, amiben hittem. �s igaz�b�l ez f�jt.
El tudj�tok k�pzelni, hogy milyen, mikor tizenn�gy �s f�l �ven �t kitart�an hisztek valamiben? Azt gondolj�tok, hogy vannak hull�mv�lgyek, mikor az a valami nem olyan sz�p, de azt�n minden helyrej�n. Mert a vit�kat le lehet z�rni bocs�natk�r�ssel, lehet arra hivatkozni, hogy indulatb�l mondtunk dolgokat. De a tettek nem olyanok, mint a szavak. Azok ott vannak. Azok ott maradnak. Azokat nagyon, nagyon neh�z elt�r�lni az eml�kezetb�l. A szavakkal is lehet f�jdalmat okozni... de azok k�nnyebben megbocs�that�k. Az emberek nagysz�j�ak.
De �n t�bb, mint t�z �vig hittem. Igaz�n hittem valamiben. Egy sz�p dologban. Tal�n naivnak is mondhat�. Valami olyasmi, amire n�h�nyan m�g gondolnak a csal�d sz� alatt. Bennem... egyetlen perc alatt �sszet�rt apr� darabokra a k�p, amit a "csal�d" sz�hoz t�rs�tottam. Azt hittem, hogy egy sz�p dolog, hogy csupa pozit�v dolog jellemzi. De m�r csak egy sz�thullott emberkupacot l�ttam helyette. �s nem tudtam felfogni. Nem tudtam elhinni, hogy ez megt�rt�nhet. Hogy velem, az okos, �gyes, kedves kisl�nnyal ilyen megt�rt�nhet. Hogy engem, aki mindig szerencs�s, ilyen dolog �rjen. Pedig csak meg�rintett a vil�g. Meg�rintett a t�rsadalom mocska. �s f�lek, hogy sose tudom lemosni.
Az�ta nem besz�lgetek a t�rgyaimmal, nem hiszek a szekr�nyemben l�v� �tj�r�ban, nem v�rom a levelet a Roxfortb�l, nem l�tok mindent r�zsasz�nben �s nem olvasok szerelmes reg�nyeket. Mert �sszet�rt az a sz�nes vil�g, ami bennem volt. Mondhatj�tok, hogy "de Nika, te nagyon naiv vagy most is", de nem ismert�tek azt a Nik�t. Azt, aki nevetett, azt, aki egy keser� mosollyal letudta, mikor egy eg�sz oszt�ly kik�z�s�tette egy pletyka miatt. Azt a Nik�t, aki sz�nes szokny�kat vett f�l, �s eg�sz nap egy sz�p vil�g gondolata t�lt�tte be a fej�t.
Ez a Nika ahhoz a Nik�hoz k�pest s�t�t, mag�nyos, antiszoci�lis, �s nem hisz. Az egyetlen hit, ami megmaradt benne, az, hogy megval�s�tja a c�ljait. Semmi t�bb. Semmi sz�p. Viszont meggy�z�d�s� v�lt, hogy a t�rsadalom egy mocskos, eltorzult emberhalmaz.
Igen, bunk� vagyok, hogy ennyi miatt mindenkit el�t�lek. De ti mit tenn�tek? Ha tizenn�gy �ven �t �ln�tek valamiben, �s az hirtelen �sszet�rne. �s mindenki pr�b�ln� elhitetni veled, hogy nem, ez m�g menthet�, de te rohadtul de tudod, hogy mi zajlik val�j�ban. Mindig meghallasz p�r dolgot, amit nem k�ne. Mindig tudod, hogy ez m�r el van rontva. Jav�thatatlan.
�s ak�rmennyit mosolyogsz, ak�rmit is mutatsz... nem vagy vid�m. Nincs meg benned m�r a felh�tlen boldogs�g. V�get �rt a gyerekkorod. �s nincs tov�bb. Fel kellett n�n�d, pedig m�g nem �rt�l meg r�. El kell viselned egy olyan terhet, amit�l �vnak. �gy csin�lsz, mintha nem cipeln�d, mintha egyenesen ki tudn�l �llni az emberek el�, de val�j�ban... �sszeg�rnyedsz... egy olyan s�ly alatt, amir�l sosem gondoltad, hogy l�tezik.

"Az�ta feket�ben j�runk. Gy�szoljuk a j�v�t."