Wahaha, mostanában jó kedvem van.
Rájöttem, hogy én javítani akarok az életemen. Mert szociális világkatasztrófa vagyok, és lusta. És nem elég határozott. És önbizalomhiányos. És ezen változtatni akarok.
Először is jó lenne, ha normális emberi kapcsolataim lennének. Olyanok, ahol lehetek őszinte. Igaz néha úgy tűnik, hogy a kettő üti egymást, de na. Kit érdekelnek a lehetetlenek? Mit tanultam a kedvenc japán baromságaimból, ha nem ezt?
Javítani akarok az átlagomon. A 4,5-nek meg kell lennie, hogy ösztöndíjat kaphassak. Ha nem rontok semmiből, elég egy dologból javítanom, persze én többre törekszem. Hajj, csak az a fránya fizika meg matek legyen négyes.... (most is az, de félek a rontástól) és az irodalom ötös, ó, hőn áhított jó jegyek!
Van, hogy döntök, de nem tudom, hogy jól tettem-e. Úgyértem jó-e a döntés. Pedig az kéne. Mert fontos, hogy kiálljak az elveimért. Igen, ez nekem létszükséglet.
Őszinte is szeretnék lenni. Sokan megutálhatnak érte. De néha már fáj nem kimondanom, hogy az emberek mennyire bolondok. Ez van. Jól esne ha néha bunkó lennék. Ezért mostantól meg szeretném mondani a véleményem. Huhu, kibaszottul meg fogok bántani pár embert, és lehet, hogy néhány barátomnak búcsút is vehetek. XD
Több művészet. Ebben jónak érzem magam. Ezért olvasnom kell, hogy fejlődjek, írnom kell, rajzolnom meg ilyesmik.
Hogy mindez mire jó? Egyértelmű. A boldogságért csinálom. Hogy kihangsúlyozott, normális ember legyek, aki kiáll a véleményéért, megmondja amit gondol, és nem egy szociális világvége. Di end. Több mondanivalóm ma nem akad.
ui.: Ma varrtam magamnak egy sálat 120 forintból. Piros-fekete (anarchia jee). Eléggé jó lett. Tetszik.