Egy kisl�ny �csorog a pirosban, az �t sz�l�n, egyed�l. Odamegy egy fi�. V�gigm�ri, kedv�re val� a st�lus.
- Azta, az mi a kezedben? - k�rdezi hirtelen.
A l�ny felemeli kez�t �s kinyitja mark�t.
- De sz�p! - ki�lt a fi�. - A tied?
- Igen.
- Honnan van?
- Kaptam.
- Azta! Kit�l?
- Az anyuk�mt�l.
- Nagyon gazdag anyuk�d lehet.
- Nem volt az.
- Volt?
- Tegnap meghalt. Lel�tt�k.
- �. K�r �rte. Most biztos neh�z neked, rengeteg lehet az �gyint�z�s.
P�r pillanatig hallgatnak, azt�n ism�t a fi� sz�lal meg:
- Ez nagyon kir�ly. �n is akarok egy ilyet.
- Ha szeretn�d, neked adom - mondja a l�ny.
- Ugyan! Biztos nagyon �rt�kes. Anyuk�d m�rges lenne.
- Nem lenne. Azt mondta, nagyon sz�p dolog tov�bbadni.
- Igaz�n?
- Igen. Mert a szeretet jelk�pe.
- Szeretet? Az meg mi?
- �h, az ilyen r�gi sz�... valamikor fontos volt, de most m�r kevesen tudj�k, mi az.
- Ez valami nagyon nagy dolog lehet.
- Igen. Tess�k, ezt neked adom.
- De mi van, ha elkapnak miatta? Mert azt hiszik, loptam.
- Akkor mondd meg, hogy t�lem kaptad.
- Rendben.
A fi� elveszi az aj�nd�kot, p�r pillanatig b�mulja a dobog� sz�vet, melyb�l v�rv�r�s ned� cs�p�g. R�mosolyog a kisl�nyra, azt�n elszalad. A l�ny egy darabig n�z ut�na, azt�n kezeit a szokny�j�ba t�rli. Felpillant a l�mp�ra, s l�tja, hogy z�lden villog. Gyorsan �tszalad az �ttesten, �s elt�nik a koszos v�rosi utc�k �tveszt�j�ben.