Figyelem, figyelem: egy igencsak szókimondó, ráadásul olykor arrogáns fiatal blogján találtad magad. Ez az illető fiatal rendkívül kritikusa társadalommal szemben, de hisz az edukáció erejében, aka az emberek tanulási képességében, illetve abban, hogy a problémák többsége nagyonis megoldható.
{Egyéb elérhetőségek, vagymi}
Múltkor irodalmon azt kaptuk házinak, hogy gondoljuk újra, kit helyeznénk a pokol xy bugyraiba, Dante pokla táblázatának alapján. Szóval kaptunk egy ábrát, amiben be volt írva, hogy Dante kit hova rakott, nekünk meg a modern kori dolgok alapján újra kellett ezt rendeznünk. Én pedig itthon azt mondtam, hogy én ezt nem tudom kitölteni.
Szóval az lett belőle, hogy reggel bent ültem a teremben, teljesen lelombozottan, és bámultam a táblázatom, és kijelentettem a helyiségben tartózkodó egyetlen osztálytársamnak, hogy én erre képtelen vagyok. Mert olyan, mintha... elítélném az embereket a bűneik alapján. De ki vagyok én, hogy ezt megtegyem? Nem vagyok mindenható, hogy megmondjam, melyik bűn mennyire súlyos. Nem vagyok Isten, hogy pokolra küldjek embereket. Csak egy... csak egy diák vagyok. És az osztálytársam ezen jóízűt nevetett, és azt mondta, hogy ez csak egy házi. És végülis igaza van.
Órán aztán megbeszéltük. Tök rossz volt, hogy ott beszéltünk mindenféle bűnökről... hogy a gyolkosok, a tolvajok bűnösök... (volt aki az öngyilkosokra meg a melegekre is ezt mondta, őket azért kihívnám a hóra). Senkinek... senkinek nem jut eszébe, hogy ezek az emberek nem vérengző fenevadak? Az esetek nagy százalékában nem szórakozásból folyik ez. A pszichopaták sem azért lettek ilyenek, mert ők akarták. Hanem mert olyan dolgok érték gyermekkorukban. A skizofréniáról sem tehet senki. De hogy ne ez legyen az alap: miért fog valaki lopni? Biztos mert olyan sok pénze van. Biztos mert semmi szüksége rá. Eszébe se jut senkinek, hogy ezek az emberek önfenntartásból csinálják ezt, mert a társadalom ezt a lehetőséget hagyta neki. Eszébe se jut senkinek, hogy valaki a szeretteiért, valaminek a védelmében öl, lop... A körülményekre senki sem figyel. Mert a médiából az folyik, hogy x szadista, y egy állat és így gonosz úgy gonosz, z olyan meg amolyan alantasságot követett el... A korrupciót meg senki nem említette meg. Csak a gyilkosság meg a szadistaság meg ezek... De hogy xy miért tette azt amit tett? Kit érdekel? Gyilkos. Tolvaj.
Nem azt mondom, hogy a terroristák, a tömeggyilkosok, és a hasonló emberek jók. Csak hogy nem kell feltétlenül a pokolba rakni valakit azért, mert kioltott egy roppant fontos emberéletet. Nem feltétlenül volt direkt. Nem lát jövőbe. Nem feltétlenül volt ezernyi meg ezernyi más választása. Persze, mi könnyen beszélünk, itt a kupac közepén vagy tetején, hisz nem vagyunk a legalján. Nem értek olyan lelki sebek minket gyerekkorunkban. Nem úgy nevelkedtünk, mint ők, nem azt éltük át, nem arra volt szükségünk... Te a pokolba küldenéd az apádat, ha kirabolna egy pénztárost azért, hogy te ne halj éhen? Te elítélnéd a nagybátyád, mert elment a háborúba, mert lelőtte az ellenséget, mert kénytelen volt? Mert a családjáért tette?
Kik vagyunk mi, hogy mindezt megmondjuk? Kik vagyunk mi, hogy elítéljünk valakit, akit a szülei vertek kiskorában, akit nem engedtek játszani, akinek nem volt semmije, és folyton üvöltöttek vele?
Senkik. Nem vagyunk jobbak. Csak azért, mert jobb körülményekbe születtünk... Csak mert mi másképp élünk. Más adottságaink vannak. Mások a miértek az életünkben.
Lehet, hogy nincs igazam, lehet, hogy túl elfogult vagyok, de én képtelen vagyok bíráskodni valaki felett, ha egyszer nem éreztem, éltem át ugyanazt, mint az "elkövető". Lehet, hogy csak félek szembesülni a büntetésekkel, de szerintem ez nem igazságos. Mi könnyen beszélünk. Nem azt jelenti, hogy nem basznék pofán valakit, aki röhögve megrugdos egy védtelen állatot... csak azt, hogy senkit, de senkit nem küldenék a pokolba valami miatt, amit nem ő idézett elő. Márpedig ha azt mondjuk "gyilkosság", vagy "lopás", az ezt is tartalmazza.