Figyelem, figyelem: egy igencsak szókimondó, ráadásul olykor arrogáns fiatal blogján találtad magad. Ez az illető fiatal rendkívül kritikusa társadalommal szemben, de hisz az edukáció erejében, aka az emberek tanulási képességében, illetve abban, hogy a problémák többsége nagyonis megoldható.
{Egyéb elérhetőségek, vagymi}
nem tudom miért ez a cím, ha egyszer megint elkanyarodom
Visszaolvasgattam az archívumban. És rájöttem valamire: rengeteg keserűség volt (van?) bennem... és mégis hihetetlen naiv vagyok. Folyton reméltem és küzdöttem, és valami szebbet akartam. Érdekes. Most átkapcsoltam "éljük túl" módba. Kihalt volna belőlem valami? Vagy csak nem mutatja magát, mert nincs elég erőm hozzá?
Kiújulóban van a paranoiám. Meg talán kicsit erősebb, mint volt. Félek tőle, hogy direkt elütnek, hogy megkéselnek, kirabolnak, stb. Nem tudom miért. Talán ez az egoizmus jele, mert ha ilyenektől félek, azt gondolom, hogy érdemes vagyok rá hogy annyit foglalkozzanak velem, hogy megöljenek. :'D A sötétben is félek megint.
És tegnap késő este megint mintha valaki beszélt volna hozzám, pedig senki sem volt ott. Nem emlékszem, mit mondott, de kivételesen nem a nevemet. És meglepő módon férfi hang volt, nem pedig női, ahogy szokott. Tényleg kezdek bekattanni.
Vicces, mert a régi önmagamat valójában sosem hagyom el. Igen, most is naiv vagyok, csak nem bírom hangoztatni, hogy szebb jövő etc, mert félek a csalódástól. Nem látom eredményét.
A suliban gyatrább vagyok, mint általánosban, leginkább a lustaságom miatt. De a négy fölötti átlagom még így is meglesz, és ha jól alakul, hármasom se lesz.
Mmm, hogy kapjatok valamit a régi Nikából, aki rendszeresen blogolt, odafigyelt az oldalra és ilyesmik: utálom. a. rendszert. Megint és még mindig. Néha nekirontanék egyeseknek sátgánnal. Hopp hopp, jön értem a fekete autó. Az lol, hogy csak a családomat féltem, és igazából én bármire képes lennék, csak vonulnék a mostani hatalmasságosságok ellen. :D De itt a családom, és nem akarom őket bajba keverni, és még csak 16 vagyok, mert igen, annyi vagyok, és nem akarok csalódást okozni. Majd majd. Esetleg. Bár ha lesz lehetőségem szökni, akkor bármekkora szégyen is, sprintelek innét. Semmi dolgom egy olyan helyen, ahol nem tudom megvalósítani az álmaim. No viszlát mára.
ui.: A szerelmi életem nulla, a tanulmányaim romlottak, antiszoc fasz vagyok még mindig és nem magamat adom a közösségekben. Meglepő, de ettől függetlenül vannak barátaim. Vicces.
"szerelmi életem nulla, a tanulmányaim romlottak, antiszoc fasz vagyok még mindig és nem magamat adom a közösségekben. Meglepő, de ettől függetlenül vannak barátaim. Vicces."-----> az első állítás kivételével minden stimmell nekem :/ :))
Heh, neked legalább annyi :'D