Volt szerencsém hozzá, hogy az indavideó közreműködésével (ugyanis a youtube van oly kedves, hogy vagy 18-assá teszi, vagy törli) megnéztem egy Antifaces videót. Nem tudom, ki ismeri, és ki nem ismeri az Antifacest, lényeg, hogy már az én szememet is felnyitották párszor. A mostani téma: Állatkínzás. Aki bírja annak >>itt<< a videó. Szóval én megnéztem, és... és már nagyon régóta nem álltam ilyen közel a síráshoz. Elképedtem. Szó sincs róla, hogy nem tudtam volna, hogy az állatokon kísérleteznek, hogy megnyúzzák őket, stb... csak egyszerűen durva volt mindezzel úgy szembesülnöm, hogy a pofám elé tolták. Döbbenet, hogy mi emberek milyen szörnyűségeket vagyunk képes véghezvinni. Elképesztő. Hogy bírunk bántani olyan lényeket, akik nem is ártottak nekünk? Hogy tehetjük ezt? Milyen jogon? Komolyan azt hisszük, hogy ekkora hatalmunk van?
A szomorú, hogy nagyjából semmit se lehet tenni.Vagyis de, csak nem nekünk. Mi ilyen kis elcseszett porszemek vagyunk a világ sivatagában. Úszunk az árral. A szemünket kisütjük a TV-ből áradó minket befolyásoló szeméttel és szarral, és mindenféle baromságot elhiszünk. Emellett a közösségi oldalakon látottak alapján az emberek egyre többet panaszkodnak, rinyálnak, teszik magukat. Még több ösztönző hatás érkezik, a média befolyása, a reklámok, és egyéb ostobaságok mind azt diktálják, hogy legyél egyszerre szép, okos, szexi, aranyos, kedves, gazdag(!!!!), és szard le a környezeted. Ennek hatására te a függőjévé válsz ennek az emberi ideálnak, és hallani akarod másoktól, hogy ilyen vagy. Panaszkodni kezdesz, mert akkor az a sok ember körülötted biztos bizonygatja majd, hogy ó, igen, te olyan kedves vagy, nem ezt érdemled, jaj te szegény, pedig neked jobb jár. A nagy fenét. A médiának köszönhetően megveszed azt a sok hányadékot, aminek nem is ismered az eredetét. Őszintén, ez után a videó után kedvem támadt kibaszni az összes sminkem, ami egy 10x15 centis táskába belepréselhető. De igen, Fancsikah meg Lilíhh kenje csak magára ennek a hússzorosát évente. Mert ő attól lesz szép. Meg ugye a drága samponja is szuper, és nem számít, hogy valaki kínokat élt át érte. De persze mit számít ez?
Mi vagyunk a királyok, nem? Uralkodunk. Ölünk. Mindenre képesek vagyunk. És amire oly büszkén emlékeztetjük folyton egymást, az állatokkal ellentétben mi tudunk gondolkodni. Na. Most. Állj.
Te ezt gondolkodásnak nevezed? Szerinted ez értelem? Ez csupán hatalomvágy, és mi mind megyünk mint a birkák. Gondolkodás? Neked ez annak tűnik? Egyre elvetemültebbek és gonoszabbak vagyunk. Leszarunk mindent és mindenkit. Öncélúak vagyunk. Mi emberek ebből állunk. Azt hisszük, megváltoztathatjuk a világot, a fák úgy nőnek ki megint, ahogy mi csettintünk, az állatok mosolyogva rohannak a halálba, mert nekünk ettől lesz jó. Jó? Mitől jó ez? Ne mondd, hogy te élvezed az életed! Ne mondd, mert úgy se hiszem el! A mai ember nem boldog. Csupán átmeneti örömeink vannak, de az igazi boldogság fogalma tőlünk olyan messze áll, mint a mamuszod a papucsállatkától. Nullák vagyunk. Ja nem, mert az semleges - mi kifejezetten borzalmasak vagyunk. Egy ilyen világban élünk, és azt bizonygatjuk, hogy amit teszünk, az jó, hasznos, és egyebek. Fenéket hasznos. Tönkretesszük azt, ami évmilliárdok alatt alakult ki. Bolhafingok vagyunk, mégis önkényesen uralkodni akarunk azon, ami nem a miénk. Mondhatnám, hogy visszanyal a fagyi, de nem, mert a világ nem egy fagyi - nem tartjuk a kezünkben, nem ehetjük meg, nem a miénk, csak azt hisszük. Inkább visszaharap a cápa. Apropó, ha már cápa: ha egy állat bánt egy embert, lelőjük. Ha egy ember bánt egy állatot, maximum lecsukjuk. Mert ugye mi ilyen kurvanagy fazonok vagyunk, hogy jogunk van életeket elvenni. Ja, persze. Istenek vagyunk, alap.
Téged nem borzaszt el? Nem gondoltál még rá, hogy ez az út, amit választottunk, egyszer csak egy szakadék szélére vezet, és mi belezuhanunk a forró lángokba, és elevenen, sikolyok közepette elégünk? Nem jutott eszedbe, hogy baromira rossz irányba haladunk? Mert nekem nap mint nap eszembe jut. És ez a videó most eszembe juttatta, hogy mi a célom kispisis korom óta, hogy miért küzdök olyan elszántan. Meg lehet vetni, amiért utálom a saját fajomat, de én a Földet választom, bármit is mondotok. Ezt a gyönyörű helyet mi leromboljuk. Mindent tönkreteszünk. Gyűlölöm az embereket. Gyűlölöm magamat is, amiért embernek születtem. Ez egy szardomb, és mi a tetején ülünk és nagyvígan kavargatjuk a trutyit. Mert azt hisszük, hogy van hatalmunk, hogy uralkodhatunk. Remélem, hogy alaposan pofáraesünk - mielőtt még mindent tönkretennénk.
Köszönöm, Antifaces, hogy ismét felcelluxoztad a szemhéjamat a homlokomra, és megint látok egy kis szünet után. Talán feketén, talán fehéren, akár valóságot, akár sem, de igen, valamit azért látok.