(Ettől a verstől megborzongok. Rémesen jó. De azért a Töredék marad az örök kedvenc.)

Összefolynak a napjaid, mindegyik hétfő
Valaki megrázhatna már
Hogy nyisd ki a szemed végre
Lassan elnyel a magad köré teremtett mocsár

Látod az összeomló házat
Látod a süllyedő hajót
Látod a fejünk felett a felhőt
Csak egyet nem látsz meg: a jót
Hiába színes a világ
Ha nem látsz mást, csak sötét foltokat
Mást hibáztatsz
Pedig Te önmagad miatt nem vagy boldogabb

Ha véletlenül mosolyogni látlak, az mindig meglep
Igazán ritka pillanat
Ezzel csak egyetlen egy baj van
Ami beette magát a szívedbe, ott is marad.

(the Grenma - Önmagad miatt)

Letöltöttem a the Grenma új albumát, a BudaPest SoftCore-t. Tetszik, habár nekem továbbra is a Talán Nincsen Minden Rendben a kedvencem. De azért nekem még ezek a szövegek is nagyon tetszenek. :D És valami zeneféle van körécsavarva.

Amúgy most eléggé vidám vagyok. Sikerült két nap alatt megírnom egy tizenkét oldalas one-shotot Tomkának, és csomó pozitív visszajelzést kaptam. Ezen kívül nem soká találkozom Sanyival. És és és anyukám nem akadt ki mikor beszéltem róla. xD Szerencsés vagyok, lálálá. Viszont tegnap elolvastam az utolsó listán lévő GrimmIchit. Kell keresnem néhány újat. Meg holnapig ki kéne olvasnom a Hamletet, hát, jó vicc. XD

Idegesítenek az emberek. Idegesít, mikor hangosan hallgatják a zenét. Idegesít, mikor hangosan beszélnek. Idegesít, mikor lenézőek. De nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet ilyen szinten lenézni a másikat.
Mindenki többnek képzeli magát a másiknál. NE merd tagadni. Így van. Én is többnek képzelem magam másoknál, mert csak egy ember vagyok. Ha mélyen magunkba nézünk, talán felismerjük, de a legtöbben olyan egoisták, hogy feltétlenül hisznek ezen állítás hamisságában. Mikor ócsároljuk magunkat, arra vágyunk, hogy a többiek bizonygassák, hogy ez mennyire nem igaz - felér önmagunk fényezésével, csak itt ráadásként másból próbáljuk kicsikarni. Lehet lehurrogni, de meggyőződésem, hogy akiket "önképzavarosnak" titulálnak, azok mind arra várnak, hogy szeressék őket, hogy valaki annak az ellentettjét mondja, amit ők állítanak. Utáljatok, de szerintem ez önsajnáltatás, és engem zavarni szokott. Ha valaki figyelemre vágyik, ne így érje el, mert biztos vagyok benne, hogy el tudná másképp is.
A tisztelet megvetése. Szörnyű. Hogy lehet ilyen... pofátlanul beszélni a másikkal? Nagyon nagy arcság, komolyan. Igen, beszélj vissza az idősebbnek, mutasd meg, hogy te vagy a fasza. Csak engem neveltek az ellentettjére? Igen, marha sok igazságtalanság van, de ha nem undok módon visszabeszélsz, hanem bekussolsz, tudomásul veszed, és esetleg, valami ritka ötlet folytán felülbírálod, akkor rájöhetsz, mi ennek a célja. Ha nem, akkor ez van - nem lehet mindig neked jó. Néha szívnod is kell, hogy aztán sokkal nagyobb erővel veselkedj neki. De engem elborzaszt,  mikor egy öreg nénivel vagy egy tanárral gúnyolódnak. Lehet az is, hogy hülye, viszont többet élt már, nem? Habár szerintem az emberek vakok, valamivel talán tapasztaltabb. De mindegy is, feltétlenül parasztnak kell lenni, mert úgyis neked van igazad. :)
Beszólogatás. Tipikus sulis dolog. A bugyuta diákok tépik a szájukat, mintha olyan nagy arcok lehetnének. Eszükbe sem jut, hogy egyszer majd ők lesznek lent. Egyszer majd nekik nem sikerül. Egyszer majd ők kerülnek rossz helyzetbe. De ez kit érdekel? Ő a nagy arcú faszi, esetleg sok pénz is jár hozzá, amivel kitörli a puha popsikáját. Ő mindent megtehet. Neki nyilván joga van ítélkezni mások felett, mert ő bizony sokkal több.
Halál cikinek tartom, hogy azok a lények alkotnak "társadalmat", akik nem képesek emberszámba venni a másikat. Azt sem mondhatom, hogy a saját érdekeiket nézik, mert még abba is belemennek, ami nyilvánvalóan rossz lesz nekik. Azt az utat választják, ami nekik kényelmes. Ami a legkevesebb nehézséget okozzák. Ha neki úgy jó, leszipolyozza a barátait. Ha másként, akkor megveszi őket pénzért. De ha ez sem megfelelő, akkor jön valami más, ami ugyanúgy egy emberré teszi. Csak egy emberré. Egy kis mocsokká, aki az evolúció csúcsának képzeli magát, és fel sem ismeri, hogy önmagát pusztítja. Ilyen gyökér fajt még nem hordozott hátán a föld.
Most lehet jönni, hogy "jaaaj de Nika, rólam is ezt gondolod?", mert úgysem fogok válaszolni. Én az emberiségre gondolok. Amikor egyéneket látok, nem rögtön így gondolok rá. Mikor valaki szemben áll velem, beszélek vele, esetleg rámosolygok, tisztelettudó vagyok - mert én is csak egy kis mocsok vagyok, nem valami új csodafaj, akármennyire is szeretném. Sokszor kaptam már emiatt, de van egy dolog, amit úgy nevezek: tömeg. Egy emberhalmaz. Csupa ugyanolyan doboz. Beprogramozott cucc, ami egyéniségnek vallja magát. Mennyi az esélye, hogy valaki nem tartozik a tömegbe? Mennyi az esélye, hogy pont te leszel az? Rohadtul de alacsony. És mikor lenézek valakit, és észreveszem, emlékeztetem magam, hogy ugyanolyan little shit vagyok, mint bárki más. Egy ember. Igaz, ez az egész blog olyan, mintha mindenkit lenéznék, és talán így is van - de nekem néha azért eszembe jut, hogy ugyanabba az elbaszott fajba tartozunk, és ahelyett, hogy felettébb értelmesnek mutatjuk magunk, segíthetnénk is egymáson. De nem, nekünk csak a saját rendkívül fontos életünk a lényeg. Sose lesz ebből normális közösség. Röhögnöm kell, ha arra gondolok, hogy a hülye, naiv fejemmel én ebből a kupacból akarok építeni valamit. Ebből a fajból alkotott társadalmat szeretném szépnek látni. Sok sikert, Nika. Kezet rázok veled, ha nem úgy fogsz meghalni, hogy egy sikertelen, fölösleges dologgal basztad el az életed.

Kapnék egy jó nagy tockost, ha:
- Kiderülne, hogy tegnap "nem olyan messze" Debrecenben voltam
- Kiderülne, hogy Yüf is velem volt (ezt az ő anyjától kapnám)
- Elwen nem lenne ilyen jófej
- A szüleim rájönnének, hogy a srác, akitől a kardot kaptam, egész nap ölelgetett és... és.
- Megszámolnám mennyi pénzt költöttem mindenféle hülyeségekre (ezt magamtól)
- Az univerzum végre rájönne, hogy mindennyit bőven nem érek (bár akkor még egy tockost se)
- Öcsém egyszer tényleg elmondaná a szüleimnek, hogy buzikat nézek /pedig az YAOI nem sima buzik fuu/ (na jó, a hápogás erre valószínűbb)
- Yüf kifejezné, hogy tényleg egy segglik voltam tegnap, mert... mert.
- Kiderülne, hogy még nem tanultam angolra és nem csináltam matekházit
- Nem innám meg a narancsos söröm estig (ezt magamtól, de szerencsére nem fog bekövetkezni) /igen az ENYÉM és kész/

Ohohóóó, új Grenma szám, új Grenma klippel! Tökéletes elfoglaltság matekházi közben. XD

Ééééés, igeeen! A szerencse ismét pofáncsapta tisztelt RockChickünket! Igen, igen, elengedtek a világ végére, amit én úgy neveztem, hogy "elég messze, de a barátnőm apukája visz minket kocsival", és tízre haza kell érnem, de OTT LESZEK, és csodálatos lesz. Ja igen, amúgy Oszake conra megyek, és és találkozom Sanyival, lálálálá. *hadonászva szaladgál körbe-körbe* Ha anyukám tudná a teljes igazságot, lehet, hogy nem is engedett volna el az univerzárium másik ponthalmazába, dehát csodás előadóképességemnek köszönhetően "anime találkozóra" megyek, "elég messze de kapunk fuvar" és, mikor ellenkezésbe ütköztem, "tízre itthon leszek". Fuck yea. Ráadásul Elwen és Yüf felemelő társaságában élvezhetem a világ eme hihetetlen ajándékát, lalala. Imádom Elwent, imádom az apukáját, és imádom Yüfcit is. És imádom Sanyit. És most épp hiperszónikus módon mindenkit szeretek, kivéve néhány embert, mert a kivétel erősíti a szabályt.
Amúgy félő, hogy szombatra elfelejtek magyarul, mivel intenzív hét van a suliban, ami napi három angolórát jelent. Persze napi szinten olvasok angolul emellett. Már ma is automatikusan "yes" volt az igen. Mindegy, majdcsak visszaszokom. xD
ui.: Amúgy félreértés ne essék, utálom az embereket. Ismét egy csalódás szélén ez azt hiszem megszokott nálam. Rám tör, hogy mennyire egoista a people.

uui.: Ja, asszem van some interesting érzés épp bennem. Some interesting, ami nem direkt jött, és több, mint egy éve nem volt ilyen.