"The NOH8 Campaign is a charitable organization whose mission is to promote marriage, gender and human equality through education, advocacy, social media, and visual protest."
Oké, lássuk miről van szó. Aki tud angolul, az már a szöveg alapján érti is, de mivel nem mindenki tud angolul, megpróbálom összefoglalni :D A NOH8 egy jótékonysági szervezet, melynek első számú célja, hogy a támogassa a házasságot, nemi és emberi egyenlőséget. (A házasság támogatása itt arra vonatkozik, hogy egyneműek között.)
Mikor először hallottam róla (vagyis inkább olvastam, mivel egy fanfictionben találkoztam vele), még nem igazán értettem, hogy mi ez, csak annyit tudtam, amit ott rögtön az orrom alá dörgöltek - szóval, hogy melegházasság támogatása. Már akkor szimpatikus volt, aztán nem olyan rég megint összeakadtam vele, és jobban utánanéztem. Az egész lényege az egyenlőség. Mindegy, milyen színű a bőröd, fiú vagy-e, vagy lány, meleg vagy-e, vallásos... szereted-e a csokit, beszéled-e az angolt, allergiás vagy-e az édesbabszószra, milyen magas vagy, hány lábad van. Kit érdekel? Miért utálnánk emiatt? Mind emberek vagyunk. Össze kéne fognunk, vagy mi.
Ezért is nagyon szimpatikus nekem. Összefogás, meg csendes lázadás, és egyenlőség. Nincs ítélkezés a velünk született dolgok miatt, meg amibe bele születtünk (véleményem szerint a vallás ilyen, az esetek nagy részében neveltetéstől függ, saját döntésből csak a gyerekkor után alakul ki ilyesmi... a lényeg, hogy nincs emiatt ítélkezés). És én ezt szeretném a világban. De őszintén nem tudom, hogy lehetséges-e. Valószínűleg lehetetlen. Az emberek nem tudnak utálkozás nélkül élni. Mindig kellenek fekete bárányok. Mindig kell valaki, akit lehet hibáztatni, utálni. Mindig lesznek olyanok, akik nem lehetnek szabadok - a szabadság veszélyes. Az is veszélyes, ha túl sokat tudunk. De vajon nekünk, vagy azoknak, akik irányítanak bennünket?
Bármi is legyen, én az elveim mellett állok. Kitartok a gondolataim mellett, és amit én gondolok, az az egyenlőség - nem mi döntjük el, kinek születünk, nem mi döntjük el a vérvonalunk, nem mi döntjük el hova születtünk. Mi egyet dönthetünk el, mégpedig hogy kiállunk-e azért, akivé lettünk, vagy beolvadunk, beletörődünk és elfelejtjük önmagunk. Azok vagyunk, akik vagyunk, és én senkit nem akarok megváltoztatni, senkitől nem várom hogy a társadalom által "normálisnak" nevezett illető legyen. Legyen önmaga. Legyünk mind azok akiknek születtünk, és legyünk emberek. Szeressük egymást attól függetlenül, hogy ki mibe pottyant bele. Nem mondom, hogy emberség, mert ez a fogalom mára már eltorzult. De ne ítélkezzünk. Mi is lehetnénk kirekesztettek, és ki tudja, mikor válunk azzá.

"I've got nothing to hide. I am who I am." /Adam Lambert/

"You don't have to be gay to be a supporter, you just have to be human." /Daniel Radcliffe/

"I'm straight, but not narrow." /heythereclairebear/
 

Okéé, tőlem ne várjatok nagyon igazi élménybeszámolót, mert nem vagyok az a típus, aki leül, és összeszed mindent és leírja. Not my style, nem tudom miért. Szóóóvalőő. Csak a legfontosabbakat említem. Székesfehérváron voltunk, ami jó, mert imádom azt a várost - ha nem jutok ki külföldre, szívesen laknék ott. Úgy kezdtük az egészet, hogy nyitottunk nekem egy bankszámlát, hogy ha diákmunkára megyek, lehessen oda utalni a pénzt. Remélem hasznos lesz, hühh. Következő fontos esemény, hogy anyukám megvette könyvesboltban az 1984-et. Ennyi kötelező mellett nem tudom hogy fogom kiolvasni, de nagyon kíváncsi vagyok arra a könyvre. Szokásunk szerint megnéztünk mindenfélét a környéken, habár volt ami zárva volt és végül nem is jutottunk be. Számomra a legizgalmasabb az volt, mikor kirándulni mentünk a Római fürdőhöz, ami tulajdonképpen egy patak vízesése. És sziklák voltak. És én másztam. És imádtam. Anyukám nem díjazta az ötletet, mikor kijelentettem, hogy én itt a vízesés mellett le tudok mászni, ezért le is fogok. De hát megállíthatatlan voltam, és elindultam lefele. Épen le is értem. Lent a patakban ugráltam a vízből kilátszó sziklákon meg fatönkökön és láttam aztán a völgyet ami nagyon ahwww volt (de nem tudtam lefotózni, mert a biztonság kedvéért odaadtam anyumnak a telefonom, mielőtt elindultam). Aztán visszaindultam, és jött a felfele mászás. Csodálatos érzés volt. Olyan... szabad. Főleg, mivel nekem a veszélyérzetem röhögve csapkodja a nullát (ami kicsit vicces, tekintve, hogy van egy enyhe paranoiám... hogy jön össze a kettő, de komolyan?), ezért kicsit sem féltem, hogy leesek. Csak mentem, és kerestem a megfelelő utat, ahol feljuthatok. Akarom, mééég! És meglepően könnyen ment az egész dolog, azon kívül, hogy féltettem a cipőm, mert ha vízbe lépek, akkor az egész tornacsukám elázik. XD Mm, felpezsdült a vérem. És én erre vágyom - hogy pezsegjen a vérem, és esetleg egy kis adrenalinlöket is jöhet... ahw. [photo1 photo2]
Aztán simogattam lovat, kecskét, ugráltam át patakon, a kedvenc gatyám kiszakadt és hiába próbáltam megvarrni, voltunk a Nádasdy kastélyban [photo], ahol be lehetett menni a felújítatlan szárnyba is, amiről nekem azok a régi lepukkant kórházak meg elmegyógyintézetek jutottak eszembe, amik nekem annyira tetszenek [photo1 photo2]. Kaptam egy új telefont (nem, nem azért mert jujszi a régi már egy éve megvan, hanem már majdnem kettétört, és igen kellemetlen lett volna... szóval kaptam egyet használtam, LG KF750, 13ezerért, és nagyon tetszik, habár néhány beállítási lehetőséget hiányolok belőle, ami a Nokiámban megvolt. Már csak egy SD kártyát kell bele vennem és perfect.) Ééés egy kínai boltban Székesfehérváron megtaláltam a cipőt amit nagyon régóta keresek. Fekete, kb térdig érő, fekete tornacipő. Ahw. És nem vászon, ezért nem fog beázni. Dupla-ahw. És nem 18ezer volt, mint a Converse boltban, höh. (Senki ne magyarázzon nekem a minőségről, mert majdnem négyet vehetnék egy Converse árából, és biztos, hogy az a négy tovább bírná összesen, mint az az egy Converse...) Szóval boldogság van. Annyi mindent kaptam, hogy fél évig nem lesz pofám bármiért is odamenni a szüleimhez. XDD
Remélem ennyi elegendő a nyaralásról. Hüh, készülök hamarosan egy NOH8 témájú bloggal, majd ha elég lelkierőt összegyűjtöttem, megírom azt is.
 

Höh, nem tudom mióta először nyaralni megyek. Oké, rövidebb időre volt hogy elutaztam. Mondjuk most is csak öt napra megyek el. Az aktivitásomat ismerve lehet hogy fel se tűnik majd senkinek. *zavartan kuncog* Lényeg a lényeg, elszublimálok innen pár napra.
Csomó mindent tervezek, de nem tudom mennyire fogom tudni megvalósítani a dolgokat. Főleg ha délután háromkor kelek, ehh. Elsődleges jelenleg, hogy elkészítsem július 21-éig a cosplayem. Igazából csak a felsőt kell megvarrnom, két kesztyűféleséget, és meg kell nyirbálnom kicsit a parókát. Fuhh remélem menni fog. Még fehér anyagot kéne valahonnan szereznem.
Sanyinak köszönhetően megszereztem az Assassin's Creed Brotherhoodot, szóval most azt nyomatom. Állatiii *-* AC fanatikus vagyok, egyre durvábban. XD Az Alice Madness Returnsben meg elakadtam, hajj. Röhögni fogtok, de most a Sims 2-ben se úgy mennek a dolgok mint kéne... XDD Mindenki összeveszik mindenkivel. Ch, idiots. No mindegy. Szóval mostanában kockulok. Ami nem jó, mert meg fog halni a procim, fuck unyea. A procihűtőmet le kéne cserélni. Ez remélhetőleg hamarosan bekövetkezik. Addig is remélem nem pusztul meg a gép, mert jelenleg rajta tárolom a fél életem. A másik fele a netről is elérhető. Mmm csak a proci miatt nem telepítem az AC Revelationst meg a Need for Speed Undercovert. Aww pedig mostanában megkívántam egy kis száguldozást a gyönyörű Lotus Elise-szel. De mindegy.
Na ennyi elég is volt a felesleges csacsogásból. >.< Mostanában semmi rossz nem történik velem, úgyhogy nincs miről blogolnom. Ami meg csak úgy van téma, arról már rizsáztam. Hejj, nehéz a bloggerek élete *sóhaj*
Na és most benyomok egy csomó zenét, csak hogy legyen valami.
 

Pft, na ezeket szépen összeválogattam. Itt aztán van minden. XDD Na nem baj, jó ez így is.

Ömm, nos, most így eszembe jutott, hogy jó lenne írni egy összefoglalót a tanévről. Mert nekem szombaton úgy cakumpakk vége lett, évzáró, biziosztás, magassarkúban bukdácsolás, etc.
Szóval kezdeném ott, hogy íme, itt a bizonyítványom, négy négyes és minden más ötös. És nem vagyok benne az osztály öt legjobb tanulójában. Tiszta égés. Jövőre javítanom kell. XD
Na tehát, oskola. Mintha csak most lett volna augusztus legvége, mikor Yüffel és Remával először találkoztam. "Úú, Bleaches táskád van? Imádom a Bleachet. Te is animés vagy?" Hihetetlen, hogy Yüf táskája hozott össze minket. Aztán elkezdtük az évet egy fergeteges előadás kíséretében, ami éneklés volt az iskola színpadán, és az égvilágon senki se hallotta, mert olyan halkak voltunk. Megkaptam az első TZ ketteseim fizikából és matekból (természetesen két egymást követő napon). Ezek után irodalomból benyeltem két egyest, mert lusta voltam megtanulni Az Ómagyar-Mára siralom és Halotti beszéd és könyörgés című alkotásokat, amelyeket agyam képtelen volt befogadni. Az énektanár szeret, mert anyukám kórusra jár.
Aztán történt valami, ami minden ilyesminél nagyobb, fontosabb, és olyan... rossz. Meghalt a tánctanárom. Nem sokáig ismertem, de elég megrázó volt mindenkinek. De erről most nem is szeretnék most sokáig beszélni. Megemlíteni muszáj volt.
Végül négy tárgyból javítottam, és sikerült összehoznom  egy 4,73-as átlagot. Not bad, de mint láthatjuk, lehetne jobb, heh. Szóval gyerünk Nika. Jövőre biosz, kémia, és irodalom szakkörre fogok járni. Tizenegyedikben meg biosz-kémia faktos leszek. Szépen lassan haladok előre. Nika nem áll meg. Rettegj, világ, mwahaha!
Na, ennyit a tanévről, majd még jövök. :D
 

Hüh, élek. Igen-igen, itt vagyok és élek. Elég kemény hét volt nekem az előző, meg az azelőtti, mert sok mindenből még javítgattam. Meg lett az eredménye: az évvégi bizonyítványomban csupán négy négyesem lesz, a többi ötös. Igaz, szerintem csak azért kapom meg a jobb jegyet, mert egész évben dolgoztam, és szorgalmas voltam - az átlagom alapján nem biztos, hogy mindenből ötös lennék. :D Vagyis biztos nem. XD De örülök, hogy értékelik a munkám, mert megküzdöttem azokért a jegyekért. És huh. Kemény volt, de sikerült teljesítenem az első évemet. Fasza.
Most, hogy hamarosan vége a sulinak, több időm lesz. És ez jó. Fáradt vagyok. Munkát kéne találnom a nyárra, mivel a gépem tönkre fog menni, és nekem kell újat vennem, hehe. A jelenlegi húszezremmel azt hiszem nem sokra megyek - szóval gyerünk. És írnom kell. Sokat. Sokat sokat. Egész nyáron írni akarok - meg kockulni, de ez mellékes. És gitározni is meg kell tanulnom rendesen. Jó lenne szólózni. És az olasznak is neki kell feküdnöm.
Túl sok, Nika, megint túl sok. Na de nincs lazsálás! Gyerünk, gyerünk, előőőre! Én leszek az új világ istene, mwuhahaha!
Meg fogok halni. Csütörtökön egyszerre fogom hazavinni a könyveim. Nagyon vicces lesz. Szerencsére anyukám értem jön kocsival a sulihoz, pont emiatt, na de az autóhoz is oda kell vinni. Minimum tizenegy kiló, de inkább több. (Franc se hordja haza a nehéz tankönyveketXD)
Csacsogjak még? Lehet, hogy most inkább nem XD Hamarosan még jelentkezem, aztán szombaton az évzáró után (meg vásárlás, procihűtőt kell venni a gépbe, hogy legalább karácsonyig bírja, gyhajj) biztosan jövök még villogtatni a bizonyítványom. Muszáj. Az egyetlen büszkeségem. >.<"
Ééés apropó! Valószínűleg levágatom a hajam. Ömmizé, amint nem lesz töredezett a vége. Mert hogy szándékozom eladni, ha már lenyiszatoltatom. És rövid lesz. Valószínűleg INNEN lesz a felső (a hármas). Igen, én rajzoltam, igen, deviantartos segítséggel. XDD
 

És most kérem a döbbent tátogást - imádom ezt a számot, grrh.