K�t f�rfi birk�zott egym�ssal a szakad�k sz�l�n, egyik�k nem volt t�l magas, barna haj�, enyh�n izmos, a m�sik pedig hossz� v�gtagokkal rendelkezett, �polt, hossz� sz�ke f�rtjei a v�ll�t csapdost�k a heves harcban. Az els� fel�lkerekedni l�tszott a m�sikon, de a sz�ke csak nem adta fel, k�zd�tt minden erej�vel, hisz mi m�st tehetett volna? Neki azt mondt�k, csak ezt az utat v�laszthatja, mivel a m�sik nincs is ott, tal�n csak ostoba, hogy egy�ltal�n felmer�lt benne a l�tez�se.
K�r�l�tt�k egyre nagyobb t�meg gy�lt �ssze, s a n�z�k legt�bbje �rtelmetlen pislog�ssal jutalmazta a jelenetet. A marad�k heves vit�t folytatott arr�l, hogy a barna, vagy a sz�ke az er�sebb, �s ebb�l ad�d�an melyik�k fog gy�zni.
A sz�ke f�rfi cip�je azonban v�ratlanul megcs�szott a talajon, �s tulajdonosa egyens�ly�t vesztve lezuhant a szakad�k sz�l�r�l a m�lybe. D�bbent cs�nd t�madt. A barnahaj� a f�gg�leges fal sz�l�hez l�pett, hogy lepillanthasson, majd visszavonult a biztons�gba.
- N�’ m�r, lel�kte! – sz�lalt meg hirtelen valaki a t�megben. Az embersereg egyk�nt mozdulva a szakad�khoz szaladt �s kutat� tekintettel vizslatta az eredm�nyt, pontosabban a semmit.
- Lel�kte!
- Leesett!
- Meghalt!
- Gyilkos, kapjuk el!
- J�, l�kj�k le!
Azonban senki sem l�pett ki a t�megb�l cselekedni, mind csak �lltak �s b�multak. V�g�l egy n� er�t vett mag�n, kisz�rta a legk�zelebbi sz�ke f�rfit �s lel�kte a szakad�kba, egyenesen el�de ut�n. A barna haj� f�rfi most el�sz�r sz�lalt meg, szem�ld�k�t felvonva, cinikus hangon:
- Szerintem �lvezte.
A t�meg morajlani kezdett.
- Biztos �lvezte.
- J� lehet lezuhanni.
- Milyen �rdekes is lehet, ahogy az adrenalin v�gig�rad benn�nk!
- Egyszer kipr�b�ln�m.
Pillanatokon bel�l tumultus alakult ki a szakad�k sz�l�n, az emberek tolongtak a min�l jobb helyek�rt. P�ran el�bb lezuhantak a tervezetn�l, majd m�g t�bben k�vett�k �ket, ez�ttal m�r sz�nt sz�nd�kkal.
- Sik�tani is kell! – ki�ltotta egy f�rfi, majd a m�lybe vetette mag�t egy magas, n�ies sikollyal.
- Igen, sik�tani j�!
- Sik�tsunk is! – visszhangozta a t�meg.
Emberek sz�zai zuhantak a m�lybe sikoltozva, egy id� ut�n m�r kalimp�lva is, majd egym�sba kapaszkodva, �jabb �s �jabb �tletek nyom�n. Csup�n a l�bnyomaik maradtak ut�nuk eml�kk�nt a szakad�k sz�l�n. A barna haj� f�rfi �sszevont szem�ld�kkel tanulm�nyozta a t�rt�n�seket, miel�tt az ott l�v�k mind elt�ntek volna egy-egy sikoly k�s�ret�ben.
A sz�l cib�lta a dzsekij�t, ahogy ott �llt, imm�r egyed�l, a szakad�k tetej�n. V�g�l horkantva felnevetett, �s m�g mindig az arc�n �l� m�ltatlan d�bbenettel sarkon fordult, �s elindult hazafel�.