Várom a kövezést, arcra pacsikat meg egyebeket. Igen, alig vagyok mostanában. Bocsánat de... egyszerűen nem tudok miről írni. Ha valamiről lenne, vagy túl lusta vagyok hozzá, vagy leírom a frissen nyílt angol blogomba, amit hahaha gonosz vagyok és megtartok magamnak. Igazából csak béna vagyok és tudom hogy tele van hibákkal és amúgy sem akarom hogy mindenki ismerje és... na.
A helyzet az, hogy még mindig utálom a rasszistákat, a meleggyűlölőket és a társadalmat. Tapsi-tapsi, tudom, mondjak valami újat. Nem mondok. 
Rákattantam az angol nyelvre. Nem az angolórákra, nem, magára a nyelvre. Lassan egy éve, hogy elkezdtem angolul olvasni, és ott tartok, hogy magyarul már majdnemhogy nehezemre esik. Legalábbis a szórakoztató irodalmat tekintve. Most is a suliban kitettek pár könyvet a könyvtár elé ami már nem kell oda, és el lehetett őket szabadon vinni, és én találtam egy Twentieth Century American Poetry című igen vastag könyvet, amelyen ugyan rajta van magyarul is a cím, de egy büdös szó nincs benne magyarul. Úgyhogy hazahpztam. És imádom és többé-kevésbé (inkább többé) értem is. És amúgy folyamatosan angolul gondolkodom meg félig angolul beszélek meg minden.
Ja, és csetelek egy amerikai csajjal. És odavagyok érte. A csajért is meg azért, hogy csetelhetek vele. Az Amerika-utálók most fogják be a szájukat vagy ne is olvassák. Mert ő igenis intelligens és baromi kedves. És szépen beszéli az angolt (oké, csak írásban láttam eddig, de az alapján így van) és imádom az írásait (mert amúgy úgy ismertem meg, hogy a kedvenc fanfic íróm, és hát elég érdekes ahogy végül sikerült contactolnom vele. Az egész tök véletlen volt, de imádom a végeredményt). És megértő és vannak bennünk csomó közös és... miért él Amerikában? ;_; Az még nem is zavar hogy 22 éves. Oké, úgy viselkedem, mint valami rossz, szerelmes fangirl. XD Ohh wait maybe I am.
Whatever. Elkezdődött a suli és már most nehéz. Meg fogok halni tizedikben. De mindegy, who needs crazy Nika? Argh, sokat kéne tanulnom. Ráadásul cseszegetve vagyunk mi (mi = erősebb angol csoport), hogy ez az utolsó év hogy előrehozottat tehetünk és le kell tennünk a középfokú érettségit. És az van mondva nekünk, hogy nem tudunk pöcsömet se és így nem fog menni. Nem pont így, de ez a lényeg. Remélem meg fog lepődni ha lerakom vagy valami. Mert én tudom hogy faszántos vagyok, ha nem is látszik rajtam annyira. Az elmúlt évben rengeteget, elmondhatatlanul sokat fejlődtem, és ha ezt fenntartom, akkor simán menni fog, bárki bármit is mond. Az emelt szintű miatt lehet hogy még paráznék is. A középszintűt le kell tudnom tenni. Ha már a crushom csetpajtim is megmondta, hogy ne aggódjak már folyton a shitty angoltudásom miatt, mert szebben beszélem a nyelvet mint néhány people aki actually live Amerikában. Tudom hogy ez érettségin senkit sem fog érdekelni, de azt is tudom hogy én meg nyomás alatt jobban dolgozom és menni fog és remélem ezúttal rendesen beszélni is tudni fogok.
Na most megint csacsogtam egy sort lényegtelen dolgokról. És bocsánat az angolul nem tudóknak azért, hogy a half-English dumámmal nyomulok. Úgy értem, fél-angol.
Ezt a számot meg hallgassátok meg, valamiért olvadok tőle... főleg ha a szövegre is figyelek. *sóhaj*