Ma angol órán az iskolákról és az oktatásról beszéltünk. Az angoltanárom/ofőm felolvasott egy amerikai, Magyarországon lévő iskola szabályzatából egy részt, ami az öltözködésre vonatkozik. Mi meg ültünk és hallgattuk, hogy a lányok nem festhetik a körmüket, a hajukat, csak párban hordhatnak fülbevalót és csak egy párt összesen, hogy a cipő talpvastagsága meg van szabva, hogy az öv csak bőrből lehet, hogy az inget be kell tűrni... és én elégedetten néztem a kék körmeimre, ami kivirít a sok fekete cuccom közül, és büszke voltam, hogy szabad vagyok. Büszke voltam, hogy a szüleim nem fizetnek évente legalább hárommilliót azért, hogy egy ügyvédnek neveljenek. Aztán szóbajött az angliai Eton nevezetű iskola, és a tanárnő elmondta, hogy oda a leggazdagabbak járnak, hogy a vezetők, miniszterek, onnan kerülnek ki. És hirtelen nem csak fetrengtem a padon, hanem felültem, és belegondoltam. Hogy az ilyen iskolákból jönnek azok, akik mindent irányítanak. Őket erre nevelik. Kicsit leesett az állam.
Mindig is mondogattam, hogy a dolgokat fentről valaki irányítja, egy ember, nem isten, csak valami gazdag faszi. Nos. Lehet, hogy többen vannak. De vannak. Gondoljunk bele - onnan jutnak ki az irányítók, őket ennek nevelik. A szüleik vagyonokat fizetnek. Mi a pokol? Ez komolyan az igazság? Keserű kacajt kell hallatnom, ha arra gondolok, hogy igazam volt. Mennyi az esélye, hogy egy olyasmi senkiházi, mint én, bármit is elérjen, ha egyszer csak a Veres Péterbe járok? Tudatosult bennem, hogy hogyan zajlik ez az egész. Aki gazdag, az is marad. Aki gazdag, irányít. Ördögi kör - a szegények nem juthatnak magasra, mert nincs pénzük arra, hogy vezetőt neveltessenek a gyerekeikből. Egy egyszerű gyerekre egy névtelen iskolából nem fognak felfigyelni. Ez a kapitalizmus rendszere, körforgása. Mérgezett egy rendszer. Akármiféle egyenlőségről lehet beszélni, baromság. A gazdagoké a világ. Mi meg ülhetünk és nézhetjük, ahogy az övék. Várhatjuk, ami sosem lesz a miénk, egy rácson kívülről.
Pénz, pénz, pénz. Gazdagság. Uralom. Hatalom. Összefüggenek ebben koszos világban. Megpróbálhatod megkaparintani - nem lesz sok sikered. Ezeket csak elveszíteni lehet. Ha nem vagy a jogos örököse, nem lehet a tiéd. Mindenkit nevelnek valamivé, és ha te egy szegény családból jössz, egy szegény iskolába mész, egy névtelen helyről jössz, semmit sem érsz el. Lehet lökni itt a rizsát művészekről. Ugyanmár. Senki sem fog olyan magasra jutni, mint azok, akiknek már el van döntve a sorsa.
Nevettem magamban és azt mondtam, hogy oké. Engem valahova a társadalom aljára szántak. Kizárólag ezért fogok seggbebillenteni minden sznobot, akik azt hiszik - talán jól -, hogy övék a világ. Bizonyítási vágyat érzek, hogy megmutassam, rohadtul de nem hagyom ezt ennyiben. Talán úgy fogok meghalni, hogy elbuktam, hogy elbasztam az életem egy holtnak bélyegzett küldetésen, ami sosem született meg igazán. Nincsenek pontos terveim, csak hogy tanulok, aztán megmutatom, hogy mi a helyzet. Nincs szupererőm, és az egyetlen dolog, ami mellettem áll, az az akaratom, de pont én pont nem fogok beletörődni, hogy pár dúsgazdag segglyuk irányítson, mert őket "erre nevelték". Engem is nevelt valamire az élet, és az nem más, mint hogy ne adjam fel, és ne hagyjam, hogy mások lenézzenek és kigúnyoljanak. Remélem egyszer ezek a magasrendű lények majd fintorognak és undorral reagálnak a nevemre. Vigyorogni fogok válaszképp. Nem a hatalmam miatt - az nem lesz, én nem vagyok gazdag. Csak mert én a saját álmaimat valósítom meg, amikben nem szerepel a kapitalizmus.