Ééééés, igeeen! A szerencse ismét pofáncsapta tisztelt RockChickünket! Igen, igen, elengedtek a világ végére, amit én úgy neveztem, hogy "elég messze, de a barátnőm apukája visz minket kocsival", és tízre haza kell érnem, de OTT LESZEK, és csodálatos lesz. Ja igen, amúgy Oszake conra megyek, és és találkozom Sanyival, lálálálá. *hadonászva szaladgál körbe-körbe* Ha anyukám tudná a teljes igazságot, lehet, hogy nem is engedett volna el az univerzárium másik ponthalmazába, dehát csodás előadóképességemnek köszönhetően "anime találkozóra" megyek, "elég messze de kapunk fuvar" és, mikor ellenkezésbe ütköztem, "tízre itthon leszek". Fuck yea. Ráadásul Elwen és Yüf felemelő társaságában élvezhetem a világ eme hihetetlen ajándékát, lalala. Imádom Elwent, imádom az apukáját, és imádom Yüfcit is. És imádom Sanyit. És most épp hiperszónikus módon mindenkit szeretek, kivéve néhány embert, mert a kivétel erősíti a szabályt.
Amúgy félő, hogy szombatra elfelejtek magyarul, mivel intenzív hét van a suliban, ami napi három angolórát jelent. Persze napi szinten olvasok angolul emellett. Már ma is automatikusan "yes" volt az igen. Mindegy, majdcsak visszaszokom. xD
ui.: Amúgy félreértés ne essék, utálom az embereket. Ismét egy csalódás szélén ez azt hiszem megszokott nálam. Rám tör, hogy mennyire egoista a people.

uui.: Ja, asszem van some interesting érzés épp bennem. Some interesting, ami nem direkt jött, és több, mint egy éve nem volt ilyen.