"- Vicces. Olyan, mintha ki�ltan�d, hogy 'h�, itt vagyok, v�dtelen vagyok, gyertek �s haszn�ljatok ki!'
- Meg is tett�k m�r p�rszor. Milyen bolond is vagyok... milyen bolond c�lok is hajtanak! Ironikus, hogy ezeknek az embereknek akarok j�t.
- Mert, mik a c�ljaid?
- �ssze akarom fogni a t�rsadalmat. Azt szeretn�m, ha az emberek meglenn�nek egym�s mellett. �s meg akarom menteni t�l�k a F�ldet, ami�rt kiskorom �ta az �letemet adn�m, �gy szeretem. Egy olyan emberis�get akarok, aminek a l�te �sszeegyeztethet� a F�ld�vel, �s boldogok. De ez val�sz�n�leg lehetetlen. M�r t�bb sz�z �ve, s�t, tal�n t�bb ezer �ve ilyen bolondok vagyunk.
- Mi�rt akarsz seg�teni nekik, ha egyszer b�ntottak?
- Mert tudom, hogy nekik se j�. �k is szenvednek. Mi emberek mind szenved�nk. Borzalom, amiben �l�nk. �s mindezt mi �p�tett�k magunk k�r�. Hossz� �vek munk�it k�ne lerombolni, hogy el�lr�l kezdhess�k. De ez a mostani vil�g elszigetel minket egym�st�l. T�nkretesz mindent. Sz�tszak�tja a csal�dokat.
- A csal�dokat?
- Igen. Az emberek sz�m�ra a csal�d egy olyan pont, amire mindig t�maszkodhat. �s ez a t�rsadalom elveszi az utols� lehet�s�get is. Val�j�ban m�r nagyon kev�s az igazi csal�d. Mindig fenntartj�k a l�tszatot, mindig �gy csin�lnak, mintha boldogok lenn�nek egy�tt... de ezek m�r nem csal�dok. Ezek kis k�z�ss�gek, akik �lszents�gb�l egy�tt maradnak. Vagy k�nyszerb�l. Vagy ak�rmi miatt. �s az embereket t�nkreteszi, mikor elvesztik a csal�djukat. Megv�ltoztatja �ket.
- �gy besz�lsz, mint akinek rengeteg tapasztalata van.
- Nincs olyan sok. Csak rettenetesen szenvedek ezek miatt. Persze mindez csak az �n v�lem�nyem.
- �t�lted m�r?
- Igen. �s akkor, ahogy �lltam ott a k�sz�b�n, �s hallottam azt a p�r mondatot... azok a szavak egy eg�sz vil�got z�ztak porr� bennem. Eltapostak mindent, de mindent, amiben addig hittem. �s elt�nt az a kedves kisl�ny, aki mindv�gig egy n�lk�l�z�, de boldog �letet �lt. �rzelmileg is instabil lett.
- �s mindezek ut�n te seg�teni akarsz?
- Musz�j. Ha mind csak �l�nk, semmi sem fog t�rt�nni. M�rpedig az emberek f�lnek kezdem�nyezni. De nem hagyhatom, hogy ezt egyre t�bben �t�lj�k.
- De itt nem tudsz kezdeni semmit.
- Haha, nem. K�rbej�rtam az �lmaim, de tudom, hogy nem itt van a helyem. Lehet, hogy a b�k�t sosem tal�lom meg, de ha m�gis, akkor az nem itt lesz. Ez�rt fogok elmenni innen. Visszamenni a val�s�gba. Ahol annyi f�jdalmat �ltem �t, �s ahol egy icipici szikr�j�t l�tom annak, hogy tal�n... tal�n siker�l tennem valamit.
- Akkor h�t elm�sz?
- Nem sok�ra. De m�g egy kicsit maradok. M�g egy napot. Most j�l �rzem magam veled." Veled, pedig nem is l�tezel.