Odakint sötétség honol, csak néhány utcai lámpa villan fel néha egy-egy pillanatra fénybe borítva az aszfaltot. Ilyenkor a derengő fénynyaláb felfedi a sötétben rejtőző súlyos faajtót, mely megtöri a faragványokkal díszített fal látványát. Fölötte megcsillan a színes ólomüveg, ahogy eléri a haldokló fény.
A színházigazgató megáll egy pillanatra, s megvárja, hogy kinyíljon előtte a hatalmas, kétszárnyas faajtó. Megigazítja vérvörös nyakkendőjét, s belép. Odabent félhomály van, csupán pár gyertya világít. Cipőtalpa koppan a kövezeten, mely koromfekete márványkockákból áll. Átvág az oszlopok közt, halad a sorok szélén a színpad felé, de egy pillanatra megtorpan egy aranykeretű velencei tükör előtt. Kritikus pillantásokkal végigméri önmagát. Hollófekete zakója kifogástalanul simul rá, egyetlen folt vagy gyűrődés sincs rajta, s bőrét még sápadtabbá teszi. Az egyetlen dolog, mely elüt külsejétől, a vörös nyakkendő. Lepillant lakkozott bőr cipőjére, s látva, hogy nincs rajta kivetnivaló, tovább indul. Átlavírozik a bordó bársony ülések közt, majd leül az első sorban a színpad előtt. Türelmesen vár, míg kigyulladnak a fények.
A kivilágított színtéren megjelenik egy alak. Porcelánfehér bábu, ízületei gömbösek, haja hosszú és fekete. Hófehér tüllszoknyát visel, mely fekete szaténövvel kapcsolódik a ruha felső, selyem részéhez. Sminkje csillogó fehér, ez kiemeli zöld üvegszemeit. Hátából hatalmas tekerő áll ki.
A baba hátranyúl, hogy felhúzza magát. A kattogás visszhangzik az egész színházban. Abbahagyja a tekerést, és üres arccal felegyenesedik, hogy elkezdhesse utolsó táncát.
Egy zenedoboz csilingelő dallama szólal meg. A bábu táncolni kezd a lágy hangfolyamra. Mozgása eleinte szaggatott, aztán ahogy az ízületek bemelegszenek, dinamikussá válik. Tánca lenyűgöző, s a baba oly kecses, akár egy hattyú.
A férfi érzelemmentes arccal nézi a kifinomult mozdulatok sorozatát, akár egy zsűri – ahogy megszokta. Hosszú perceken át némán figyeli az utolsó táncot.
A baba pördül egyet, kinyújtja karjait, s fél lábon előre dől. A zene elhallgat, a bábu megáll. A színházigazgató tapsolni kezd. Röpke fél perc után abbahagyja. Nézi a mozdulatlan bábut, bámul, s hallgat. A fények lekapcsolódnak. A férfi csendben, alig hallhatóan zokogni kezd a sötétben. A baba nem mozdul többé.