Ez a bejegyzés első sorban az ofőmnek köszönhető és az én nyomorul váltsuk-meg-a-világot mániámnak. Szóval megmutatta nekünk ezt a dalt (sokkal jobb verzióban, de azt sehol sem találtam, argh), és szöveget is adott mellé (szövegkiegészítőset). Mondta, hogy énekeljük, hát elég silány volt. Én szívesen énekeltem volna, de épp azzal foglaltam el magam, hogy ne kezdjek sírni. Montanában nagyon éppen-hogy-egyben-van állapoton állok, és minden ilyenen elérzékenyülök - elég idegesítő, mit ne mondjak. Egy évig pókerarccal néztem minden ilyesmit és csendben gyűlöltem miatta az embereket. De most ez valahogy kiszakad belőlem.
Szóval, rakj egy pennyt az öreg bácsi kalapjába.
Mikor eljön a karácsony (ugyebár sok helyen a Mikulás karácsonykor jön), és te bent ülsz a (normál esetben) meleg lakásodban, és a karácsonyi vacsorád fogyasztod, és azon filózol, hogy micsoda szar helyzet van és most nem kaptál annyi mindent, mint eddig... akkor van aki odakint vacog a hidegben, és nincs az ég világon senkije. A gazdag gyerekek el vannak halmozva ajándékokkal, a huszonötezredik érintőképernyős húdefasza demenő telefonját próbálgatja, amit két hónap múlva megun majd, és eszébe sem jut, hogy odakint valaki épp halálra fagy.
Ha belegondolunk... ez a világ szörnyen igazságtalan. Az emberek által alkotott világ. Szokás mondani, hogy ó, mit számít, hogy egy nyomorult csóró vagy, ha kapsz ennyi meg ennyi jajdejó szeretetet. Könyörgöm, egy csöves hol kap szeretetet? Sehol. Az istenit, hát komolyan ez van a világban? Én ezt nem tudom megérteni. És ők nem tudnak lázadni, őket nem veszik emberszámba, ők csak úgy vannak és szenvednek. Belegondoltatok már, hogy milyen lehet egy karácsony kívülről szemlélve? Hogy mindenki kap ajándékot, minden ki van díszítve, ha xy rossz anyagi helyzetben van, akkor is kicsit többet és jobbat eszik és együtt van mindenki... és ezt te rohadtul nem élheted át, mert kint vagy a hidegben, egyedül, és nincs senkid, akkor ez az egész csak újabb szenvedés. Aki ilyenkor az utcán van, és nincs otthona, esetleg visszaemlékezhet a régi időkre, a gyerekkorára, akármire, ami egy boldog emlék... és sirathatja.
A fenébe is, ha a szeretet ünnepe igazságtalan, akkor mi nem az? Ez egy kicseszettül elrontott társadalom. Hogy hagyhatjuk lecsúszni az embertársainkat? Hogy lehetünk ennyire önzők? Mégis miért kell ennek így lennie, miért nem lehet az emberek élete egyszerűen jó, és miért vagyunk így behatárolva a pénz által, és miért, miért...
Ah, bocsánat, megint egy tipikus bejegyzés Nikától. :DDD Na legyen gondolkodós akármitek, csak hogy valami jókívánságot is írjak.