Nos, hát igen. A gimnáziumi éveim alatt megritkultak, majd teljesen megszűntek a blogbejegyzéseim. Néhány hete a nagy érettségire készülődés közben, nagy stressz hatására elkezdtem takarítani - igen, ez egy tendenciám - és megtaláltam a nagyon régi blogbejegyzéseim kinyomtava. Mit ne mondjak, nosztalgikus érzés volt. Mondjuk arra is rájöttem, hogy 13-14 évesen egy valódi idióta voltam, dehát na - legalább volt honnan fejlődni!

A lényeg hogy eme nosztalgikus pillanatban rájöttem, hogy talán vissza kéne térni ide, ha más nem, beköszönni, mint az ősz, habár épp nyár eleje van - na, nem igazán, de nekem most lett vége az érettséginek, és egyelőre nyár=szabadság, és most szabadultam, tehát értitek. Már el is felejtettem milyen jó így lényegtelenül szövegelni a levegőbe!

Nade hogy ne pazaroljam mindenki idejét... első sorban az a blogbejegyzés célja, hogy közöljem, sok minden változott az elmúlt időszakban. Első sorban a szabad időm és annak használata: mennyisége lecsökkent, együtt az energiámmal, ezért elhanyagoltam néhány jó vagy elsőre jónak tűnő szokásomat, például az olvasást, a blogírást, az észosztást. De! Történtek jó dolgok is. Például megtanultam angolul. Visszaolvasva több éves blogbejegyzéseim rájöttem, hogy én bizony botrányos angoltudással rendelkezdtem, ellentétben a mostanival, aminek köszönhetően egy 7.5-ös osztályzatú IELTS nyelvvizsga áll a tulajdonomban (=C1 aka felsőfok, egy elég erős, international dolog). Miért nem szólt rám senki, hogy ne szövegeljek angolul, ha egy szót sem tudok?! Nem mintha hallgattam volna bárkire is. Makacs voltam, és még mindig az vagyok.

Ez a makacsság az egyik oka, hogy ma ott vagyok, ahol vagyok, és hogy szeptemberben ott leszek, ahol leszek - mert hogy nem Magyarországon. A helyzet az, hogy három emelt és három közép érettésit tudok magam mögött. A kémia emelt nem ment terv szerint - KÉT pont kellett volna az ötöshöz, no de mindegy. Két skóciai egyetem ajánlata van a kezemben, aaz egyik Edinburgh, ahonnan a kémia miatt valószínűleg kicsúsztam, és Glasgow, ahol simán bent vagyok még így is. Environmental Sciences illetve Glasgowban Stewardship, de azért nagyjából ugyanazt a kurzust fedi a két név. Az álomkurzusomat. Ami Magyarországon nincs is.

Most sok társadalmi dologra tudnék reflektálni, Magyarországot megemlítve. De nem fogok. Mert unom. Unom az itteni politikát, az itteni hozzáállást, az itteni nincs-lehetőség állapotát. Lekötözöttnek érzem itt magam, és örülök, hogy végre kiszabadulok. Akkor is, ha ez felháborodást kelt és hőbörgést és "honnan lesz nyugdíjat". Erre előbb kellett volna gondolni. Mielőtt a mai fiatalság számára minden el lett lehetetlenítve. Nade mindegy, mint mondtam, nem ezért vagyok most itt.

Inkább azért, hogy azt mondjam, elég sokat változtam, és lehet hogy most megint fogok ide írni, de ha valami múltbéli ismerős vagy, kérlek ne is számíts rá, hogy ugyanolyan dolgokat mondjak, mint eddig. Mert elég sok mindent megismertem az elmúlt évek során, ami formálta a véleményemet és a világképemet. Persze vannak régi darabkáim - például egy rendkívül kritikus, túl magas sztenderddel rendelkező tinédzser vagyok aki olykor papol azokról a rossz dolgokról amiket az emberek valamilyen okból kifolyólag nagy rendszerességgel csinálnak. Ez egy amolyan rossz szokás, gondolom. De végülis lehet jó is. Nézőpont kérdése. Én hiszem, hogy ahhoz, hogy fejlődés legyen, a hibákat észre kell venni, fel kell fedni, és ki kell javítani. Valamiért nagyon szeretem felfedni ezeket a hibákat és az emberek orra alá dörgölni.

Úgy hangzik, mintha egy nagyon savanyú ember lennék, és részben igaz is, de ígérem, hogy vannak vidám dolgaim, és nem vagyok egy komor öregedő néni. Bizonyítékként mutatnom a Pókemberes takaróm, amit valamiért csak kölyökméretben gyártanak, ezért csak összegömbölyödve férek be alá, mégis mindig ezt használom. Ez az infó szükséges volt, csak hogy mindenki elhiggye, hogy azért mégiscsak egy rendkívül ártatlan lélek vagyok.

És mostmár érettségis, yepp. Talán érett is. Előző állapotomhoz képest megvilágosodott, az biztos. Meglepő hogy mire képes plusz pár évnyi tapasztalat és társadalmi problémákról olvasgatás. A médiáról még mindig mocskos gondolataim vannak, de többnyire lecuppantam róla, mint témáról, és véltés történt egyebek fele - rasszizmus, LGBT+, ableism (amire tudtommal magyar szó nincs is, de sürgősen javítson ki valaki, ha van), minden típusú diszkrimináció, politikai gondok, oktatásügyi problémák, pénzügyi problémák/igazságtalanságok, és igen, még mindig egy stréber vagyok aki imádja a tudományt, sőt most már jobban, és rá vagyok szállva (még akkor is, ha a kémiához hirtelen az érettségi közepette semmi érzékem sincs, welp).

Szóval most úgy néz ki, hogy túléltem a gimnáziumot, és szeptembertől vár Skócia. Kemény lesz. Anyagi háttér a családban nem sok van - egyfajta "kezdőtőkét" sikerült összespórolni - szóval dolgozni kell majd, eltartani magam, és hirtelen felnőttnek lenni és ügyet intézni, ami őszintén elég ijesztő. Dehát mint már mondtam, rendkívül makacs vagyok, és majd valami úgyis lesz. Túl fogom élni azt is. És egy top100as egyetemre fogok járni álmaim kurzusára, aztán majd megmentem a világot és unikornisokat fogok betelepíteni a kihalt fajok helyére. Meg nyuszikat azon emberek helyére akiket leütök mert negatívak a társadalomra és csak tönkreteszik a szép dolgokat - ez nyilván teljesen fair és legális, mint a zene mappám a C:\ meghajtón.

Most, hogy mindezt megtárgyaltam talán nem is létező közönségemmel, azt hiszem alkotok valami elviselhetőbb dizit, meg kicsit megújítgatom itt a dolgokat. Jó pénteket, vagy valami hasonló.